Szem fénye, sötét éjszakában,
szív hangja, csönd udvarában,
mosoly, a kín kapujában.
Ezt jelented nekem.
Vízcseppek, cserepes ajkakon,
hűs kéz, gyöngyöző homlokon,
Nap fénye, fagyos csúcsokon.
Ezt jelented nekem.
2010. január 28., csütörtök
Ne kérdezz...Ne csodálkozz
Ne csodálkozz...
Fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked.
Fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény, új irányba vezet.
Rázd le a miérteket és a...
"mi lenne, ha..."
Kérdéseket...
S megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, miért...Az már a múlté.
Bármi volt is...Fontos lehetett.
A múlt, rövid villanás csupán.
A jövőt, még be kell teljesíteni.
A ma, ami itt vár.
Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve...
Bátorsággal...
Hittel...
Határozottsággal...
Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.
Lépteid hamarosan határozottá válnak...
Szilárdan állsz majd a földön.
Sose álmodott út tárul fel előtted...
Ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény...
Mit valaha remélni mertél.
Bízz magadban s álmaidban...
Vágj bele az új utazásba.
Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd...
S szebbnek...Legmerészebb álmaidnál.
€$@ß@
Vakon szeretni...
Valami félreértés...
Egy nagylelkű illúzió...
Az ítélőképesség tévedése...
Egy hamis fogalom...
Amit az egyik ember, a másikról alkotott.
S ami nélkül, lehetetlen volna, vakon szeretniük egymást.
€$@ß@
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)