2013. március 17., vasárnap

A Teremtés és az Élet templomai...


"Férfi és Nő, hogyan is érthetnék meg egymást…
Amikor mind a kettő mást akar…
A férfi a Nőt, a nő a Férfit."
 

 
 

Ahogy a Nő és Férfi teste is egymás kiegészítésére szorul…
 
Addig a Női és Férfi lélek is csonka, egymáséi nélkül.
 
S természetesen, igaz ez fordítva is.
Míg a Nő, nem ismeri a fényt…
Addig a Férfi, nem ismeri a meleget.
A Nőből hiányzik az igazi teremtő erő…
A Férfiból az igazi életerő.
A Nő, ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik…
Csak azt fogja fel belőle igazán…
Ami benne mozgalmas, elevenpezsgésű, eseményszerű.
 
A teremtés templomát úgy tekinti…
 
Mint egy uzsonnázó hely…
Vagy mint amolyan pletyka sarok.
A Férfi, ha a szaporodás édes játékaiban…
S meleg meghittségbe helyezkedik…
Elhomályosul, elgépiesedik.
 
Az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre.
 
A Nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában…
S csak arra figyel, ami szerves összefüggés…
Mint a tenyészet, vagy az enyészet.
A Férfi zártan határoltan evez a mindenségben…
Érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.
Ha a Férfi, olykor átlát egy Nő lelkébe…
 
Vagy a saját Férfi lénye alatt rejtetten létező Nőt figyeli…
 
Látja, hogy e vöröses félhomályban…
Az egymásba mosódó, alaktalan dolgok…
Csíraként forró lüktetésben élnek.
S ha, a Nő előtt feltárul egy Férfi lélek…
 
Vagy az Önmagában rejtett Férfi lénye…
 
Látja, hogy kékesszürke fényben dideregnek a dolgok…
Egymástól elkülönülve, szoborszerűen.
A Nő, ha dolgozik…
 
Munkájába örömét bánatát, egész világát belesugározza.
 
A Férfi, ha dolgozik…
 
Munkájában, minden mást elfüggönyöz előle.
 
A Nő, ha játszik, feloldódik a játszó csoportban…
Nyerni a játszóktól akar.
Míg a Férfi, ráhurkolódik a játék váltakozására…
Nyerni a játékban akar.
A Nő, ha felbont egy narancsot…
S abból pár gerezdet jó szívvel feléd nyújt…
 
Szinte önmagát bontja fel.
 
Saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami Belőle, Téged illet.
A Férfi, ha jó szívvel, étellel kínál…
 
Örül, hogy Neked is adhat abból, ami az Övé.
 
A Nő a szeretett Férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével.
A Férfi a szeretett Nőt, saját lényéhez akarja fűzni…
Minél szorosabban.
A Nő a szerelemben életének mámorára…
 
A teljesülését keresi.
 
A Férfi a szerelemben a mámorzárt…
 
A folyton fokozódó Egészét keresi.
 
Nő és Férfi igénye nem fedi egymást…
Épp ezért, a Nő kiegészítője…
Nem a Teremtő Férfi…
 
Hanem az Oroszlán.
 
Aki folyton sürög és a Nőt magával sodorja…
Újra meg újra elkápráztatja.
Míg ez a kettős röpködés, végül családi biztonsággá higgad.
S a Férfi kiegészítője nem az Éltető Nő…
Hanem az a bűbájos…
Aki a Férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni…
 
S ezen keresztül egész lényét lelkesedésbe ragadni.
 
S ráadásul át tudja venni…
Az Férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit.
Mint, hogy a Nő ritkán találja meg egy személyben…
Az Oroszlánt és a Családfőt…
S a Férfi a Bűbájost és Alkalmazkodót…
 
Innen a sok csalódás.
 
A Férfi lénye kemény mag…
A Nő lénye csupa vonatkozás.
A családi, vagyoni és egyéb körülmény a Férfinál…
 
Életének formálója.
 
A Nőnél…
 
Maga az élet.
 
Egy Férfit akkor ismerhetsz meg igazán…
Ha körülményeitől mentesen, magába véve vizsgálod…
Egy Nőt akkor…
Ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra veszed.
Ha egy Nő regényében az „Ideális Férfi” szerepel…
Nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő…
Bármihez kiváló tehetsége van.
De nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne.
Mert lénye nem több…
 
Mint egy felöltöztetett férfiarcú próbababa a ruhaüzlet kirakatában. 
 
S a Férfi regényében szereplő „Ideális Nő”…
Csupa rózsaszín finomság és arany okosság…
De egyetlen igazi vonatkozása, hogy…
Tűzön-vizet át szerelmes a Férfi hősbe.
 
Akivel önkéntelenül azonosítja magát ezen iromány Írója is…
 
S talán Te kedves Olvasóm is.
Oly talajtalanul libeg a világában…
 
Mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
 
Ezek után kérdem Én…
 
Melyik ér többet, a Nő, vagy a Férfi..?
 
De ne is próbálj választ találni e kérdésemre, mert…
 
Mindegy..!
 
Bármelyik elérheti a legvégsőt…
 
A teljességet.
 
De mindegyik más módon.
Míg a Férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé…
Addig a Nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
 
                                                   €$@ß@