Mi a szerelem?

A szerelem az a vágy, amelytől ugyan megszédülünk, aláhullunk, de később összefonódunk szerelmünkkel, mely nem más, mint a termékeny talaj, majd részévé válunk és részünkké válik.


Mert a szerelem, csak múló zsongás, illanó köd, tétova szédület.

Ami utána van, az összeérés...

Mi a szerelem? Alkalom

A hosszú szenvedésre:

Bár tenger kínja, vágya nyom,

Nem elég néki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,

Amely rabságba ejtett,

De úgy betölti életed,

Hogy már el nem felejted...

És rostokolsz a sarkokon,

Az árnyban meghuzódva,

S csak egy kérdésed van: vajon

Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már. s bolond

Szíved szorongva hordod;

Hiszed, mit félig súgva mond,

Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet

Egyetlen lassú lépte,

Hogy biztatón fogott kezet

És szeme rebbenése

Üldöz fényével untalan,

Mint nap s a hold az égen;

Nappal mindig nyomodba' van

S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt

Magaddal hordd, a szívben,

S hogy úgy öleljen át, amint

Hínár ölel a vízben.

Csak lenni akarok..

Először, valamikor régen, boldog akartam lenni.

Aztán tökéletes.

De nincs messze az idő,

mikor az ember csak lenni akar,

boldogtalanul és tökéletlenül is,
lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.

Ne jó légy, hanem őszinte.

Csodálatos vagy akkor is,
ha épp szenvedő arcodat mutatod a külvilág felé.
Fájdalmaid megélése által,
ugyanis tovább tudsz lendülni mindennapjaidon.
Szükséged van ezekre a fájdalmaidra,
tévedéseidre és a hibáidra egyaránt.
Ezek nélkül ugyanis a létezésünknek, nem volna értelme.
Bukások nélkül az út, helyben járás volna, és nem tanulás.
Épp ezért, aki tökéletesség kényszerétől vezetve éli önámító napjait, az zuhan a legnagyobbat.
Neki ugyanis el kell fogadnia, hogy rajta kívül mindenki más is tökéletlen... és talán épp ezért szerethető.


Ne jó légy, hanem őszinte.


Kérlek, ne lépj túl ezen a mondaton, és ne lázadj ellene:
Értsd meg inkább üzenetét!
Benne van az emberi természet kulcsa, a tökéletesség felé.


Légy meztelen, és vállald magad így!


Lásd meg lényed szépségét!
Ismerd fel és fogadd el alázattal... és akkor kinyílnak szárnyaid.
Amelyek létezéséről talán idáig nem is tudtál...


Nem az álarcod az erőd, hanem az egyszerűséged.

Fél ember vagyok

Napok óta elkerül az álom

Egy dologért élek, de azt nagyon várom

Lassan ketyeg az idő, hogy újra látom

A lomha percek súlya alatt berogyik a lábom

Istenem, miért engedted a közelembe ?

Túl nagy felelősséget adtál a kezembe

A legcsodálatosabb szenvedés a Földön

Boldog fájdalom, hagyom, hogy kitöltsön

Remeg a szívem, ha szemedbe nézek

Mosolygok kívül, de mélyen benn félek

Hisz fél ember vagyok......most már

Az élet rólad szól

Egész nap nem titok, csak rád gondolok

Heteket visszafelé másodpercben számolok

Hogy legyek őszinte, hogy hihetsz nekem

Hisz fél ember vagyok, ezt te tetted velem

Tudom, hogy érzed, és nem kell, hogy elmondd

Ha nincsenek szavak, könnyebb, és nincs gond

Te vagy a hang, te vagy a fény, te vagy az élet

Letépted az álarcom, és előbújt a lélek

Remeg a szívem, ha szemedbe nézek

Mosolygok kívül, de mélyen benn félek

Hisz fél ember vagyok......most már

Az élet rólad szól

Nincs múlt és jövő, a jelennek élek

Minden más esendő, a pillanat a lényeg

Egy mosoly, egy érintés, az idő megállhat

Ami eddig fontos volt, még rengeteget várhat

Az egész világot a keblemre zárnám

Minden percért veled, az életemet adnám

Szinte túl sok a jóból, felmerül a kérdés

Mivel érdemeltem ki, ezt a csodálatos érzést ?

Remeg a szívem, ha szemedbe nézek

Mosolygok kívül, de mélyen benn félek

Hisz fél ember vagyok......most már

Az élet rólad szól