Figyelj!

Ha szembejön Veled az utcán, Neked pedig megdobban a szíved és azt sugallja,
feladatod van vele, lassíts, figyelj, várd meg mi történik odabent...
Hiszen már tudod a koldus-árnyék mögött minden esetben királyfi-fény rejlik,
csak talán még tart attól, hogy felfedje kilétét...
Mert túl sokszor sebezte az élet évtizedes vándorútja során.
És bezárt... mert fél.

Akárcsak Te.

Csak tekints rá, és ismerd fel álarca mögött az Érted Létezőt... és nevess rá,
szívből, boldogan, a tiszta megélés örömével...
Ezen égi Szeretet, mely akkor és ott megszületik kölcsönhatásotokból, meggyógyítja őt.
Virágzása erősebbé tesz téged is.
Gyógyítsatok, amerre járok... és mutassátok meg az Embernek,

ÍGY SZERETNI ÁLDÁS

Segítsük, emeljük egymást.
Hiszen csak EGYÜTT, összefogásban boldogulhatunk, e káoszba fulladt emberi világban.
A találkozások mentén megélt szerelem által emelkedve az Ég felé.

Nézelődve, csodálkozva ártatlanul - egymás Világa felé.

Ki falakat épít

Ki falakat épít maga köré, megvédi magát minden vésztől,

De elzárja közben az életét az őt érhető tengernyi fénytől.

Ha nem vállalod a sebeket, s nem tudod mi a bánat,

bár nem ejtesz fájó könnyeket, de nem érzed ízét a boldogságnak.

Minél több a fájdalom bennünk, annál több az öröm, a csoda,

csak a megtört szív tudja igazán, a szeretet micsoda !

Vereség?

A vereség csak az elmédben létezik.
Senkit nem tudnak legyőzni addig, amíg ő el nem hiszi valóságként, hogy legyőzték.
Számomra a vereség csak átmeneti és egyetlen célja, hogy sürgessen arra,
hogy nagyobb erőfeszítést tegyek a célom elérésére.
A vereség egyszerűen közli velem, hogy valami rossz van abban, ahogy csinálom a dolgom. 
A vereség nem más, mint egy út a siker és az igazság felé.

Élsz?

Élsz, vagy csak imitálod a létezésedet?

Szabad vagy, vagy csak úgy teszel, mintha saját döntéseid vezérelnének és valójában megfelelési kényszered hajt a haladás útján?


Ha nem tudsz őszinte lenni önmagadhoz, a változásra és a boldogságra sem állsz készen.
Minden megtisztulási folyamat előzetese, a mérgekkel való szembesülés.
Minden gyógyulást, a sebek felismerése és felszakítása előz meg.


És ha elhiszed, hogy ez alól kivétel vagy - tévedsz.
Minden emberbőrbe bújt isteni szikra sorsa EGY
a felszabaduláshoz való eljutás.
Azt azonban, hogy ezt mikor éred el, Neked kell eldönteni.
Az időt húzni lehet, de érdemes vajon?
Szenvedésre pazarolni az akár harmóniára is szánható életeket... Önzés ez.
Mert segítő csak az lehet, aki teljességét éli, azaz addig nem lehetsz inspiráció embertársaidnak sem,
míg nem sugárzod azt, amit szavaiddal képviselsz.
Változz, hogy változtathass mások életén.
Légy szabad, hogy felszabadíthasd testvéreidet is!

Jutalmad egy tudatos, igaz, hiteles élet lesz.

Mikor indulj el, ha nem most?

SIRATÓ!

Hagyjatok élni, írni, s talán alkotni, ne kössétek gúzsba a kezem.

Hadd szárnyaljon elmém, fantáziám, mint üstökös egy nyári éjjelen.

S ha itt az idő, elmenni, ne mondják, nem tett semmit a holnapért.

Álmodozó volt, zseni vagy őrült, igaz hűtlen, de őrülten szenvedélyes.

Olyan, ki képes volt feláldozni mindent, s közben életét adta egy álomért.

                                                                                                                           €$@ß@

Búcsú a szerelemtől...

Közeledő dzsinek ajkain, újra hallok igéző szavakat,

gyötör az álom, gyötör a való

oh, kínzó lelkiismeret, vad fájdalom!

Szellemek kitárják kapuikat:

Zizeg, zizeg, verekszik agyamban a rideg vad Halál:

Majd, prüszkölve...odébb áll!

Olykor, mintha lengnék, lengnék könnyű selymekben,

olykor, mintha kétszer annyi vér folyna ereimben,

mintha két szív dobogna szívemben !

Még..Megfogom mindazt ami szép:

Csókot, egy álmot, szerelmes éjszakát,

hajnali fényt...Szerelmem, halk szavát!

Két lidérces fény: Szembejövő parazsa!

Megállok előtted: Bénán! Lásd:

Könny se perdül hideg, szenvedő ajkaimra!

Csak megállok...Ereimben megfagy a vér...

Ha kibomlik éltető szirma a tavasznak

s lepkék röpködnek, szállnak a magasban,

pajkos szellő az arcod simogatja:

Árny leszek szívedben, csupa suttogás...Tompa fény..

S nem kérek többé semmi mást: Csupán csak,

remegő ajkaimmal elrebeghessem, még egyszer:

A természet, örök mindenségét alkotó,

édes igéjét újra: meg újra

SZERETLEK...

Álom!

Az álom valami, amire igazán vágysz,

ami igazán fontos neked.

Az álom valami, amit elképzeltél,

és amiről nem szabad lemondanod.

Mindegy, hogy nem érti senki,

mindegy, hogy mit gondolnak róla.

Ez a Te álmod, és mindent meg kell tenned érte,

hogy valóra váltsd!

Mindent.

Nem szabad, hogy érdekeljen,

mit gondolnak róla az emberek,

nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid.

Ha a szíved szólít, követned kell szavát.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek,
az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz,
amit átélsz osszad meg.
Az egész világ a tiéd.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja,
de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit:
 felelős vagy minden emberért aki veled él,
s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal,
amit magadnak tartottál mag.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.