Közeledő dzsinek ajkain, újra hallok igéző szavakat,
gyötör az álom, gyötör a való
oh, kínzó lelkiismeret, vad fájdalom!
Szellemek kitárják kapuikat:
Zizeg, zizeg, verekszik agyamban a rideg vad Halál:
Majd, prüszkölve...odébb áll!
Olykor, mintha lengnék, lengnék könnyű selymekben,
olykor, mintha kétszer annyi vér folyna ereimben,
mintha két szív dobogna szívemben !
Még..Megfogom mindazt ami szép:
Csókot, egy álmot, szerelmes éjszakát,
hajnali fényt...Szerelmem, halk szavát!
Két lidérces fény: Szembejövő parazsa!
Megállok előtted: Bénán! Lásd:
Könny se perdül hideg, szenvedő ajkaimra!
Csak megállok...Ereimben megfagy a vér...
Ha kibomlik éltető szirma a tavasznak
s lepkék röpködnek, szállnak a magasban,
pajkos szellő az arcod simogatja:
Árny leszek szívedben, csupa suttogás...Tompa fény..
S nem kérek többé semmi mást: Csupán csak,
remegő ajkaimmal elrebeghessem, még egyszer:
A természet, örök mindenségét alkotó,
édes igéjét újra: meg újra
SZERETLEK...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése