Szeretnél életem utolsó asszonya lenni..?
Utolsó szivárvány ég és föld között..?
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz..?
Utolsó angyal az életem fölött..?
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz..?
Utolsó rózsa, mit életemre hullatsz..?
Utolsó, aki nem volt sohase még..?
Utolsó, akire szerelemmel nézek..?
Utolsó, aki egyben... A Kezdet és a Vég..?
Utolsó, aki tűzesőt permetez rám..?
Utolsó, aki szédülten repül velem az égig..?
Utolsó... Akinek... Csókot ad szám..?
A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...
Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...
Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...
A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.
Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett velem a felbolydult világ.
Szeretlek…
Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.
Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...
Szeretni Téged örökké szeretni, ha jő az örök álom akkor sem feledni...
Ragyogó Napnak büszkén mutatni, viharos szélben védőn takarni...
Simítani szelíden selymes arcodat, tekintetemmel érinteni mosolygó szavadat...
Szaladni remegő lábakkal feléd, ölelni két karommal tested melegét...
Hozzád imádkozni ha szomorú vagyok, Neked szólni ha boldogan dalolok...
Neveddel álmaim megédesíteni, s ébren az álmokat Veled újra élni...
Két szerelmes, akik között mély harmónia van, felolvad egymásban.
Eggyé válnak.
Együtt lélegeznek, egymás közt vannak az együttlét létezik.
Ebben a mély szerelemben néha megtörténik...
Hogy a két személy megszűnik kettőnek lenni.
Valami áramlani kezd kettejük között.
Amikor ez az áramlás megindul, boldogságot éreznek...
S egy pillanat alatt megvalósul az egység.
Bolondok és gonoszok ellenében...
Akik nem átallják irigyelni örömünk.
Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.
Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.
Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.
A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.
Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.
Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?
Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.
Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.
Mint akik gondtalanul szeretik egymást.
Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha Veled együtt lépdelek...
S távolról, lágyan szóló zene töri meg a csendes léptünket.
Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz...
Miközben szemed pillantásában már ég, izzik a vágy.
Jó Veled megpihenni a parkok, múltat idéző kopott padjain...
S egymás felé fordulva, kezünket fogva mosolyra fakadni.
Érezni, ahogy arcunkat, selyemként simítja a lenge nyári szél...
Melynek sejtelmes, monoton zúgása, már új jövőt ígér...
Amikor a délután, álommá szövi a tegnapot...
Akkor szerelmesen, karjaidba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk, Veszprém város zajai...
Csak a szellő, lágyan zengő hangjait hallani.
Ahogy tested, ölelésem bűvkörébe vonja...
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel, s árnyékodként Én...
Szemedből a szerelem, tűzként sugárzik felém.
Napfény ízű csókod, még forrósítja számat...
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Ma még sem a hideg, borzongatja testem...
Hanem a szívünkben tomboló, őrült szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít...
A szerelem, minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem...
A vágy, szinte tűzként száguld bennem.
Ölelsz, ölellek, csókomra csókod felel.
Forró pillantásod, szinte hamuvá perzsel.
Lélek a lélekkel, test a testtel egyesül...
A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál...
Minden idegsejtünk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk...
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét most bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette dallamok...
Az önkívület után, benned magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek...
S már csak simogató kezeimmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk...
A mámor szárnyain, a csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben, sóhaj a számon...
Te vagy az Én beteljesült, valóra vált álmom.
Utolsó szavaid, halkan súgtad Kedvesem...
Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem.
