Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha Veled együtt lépdelek...
S távolról, lágyan szóló zene töri meg a csendes léptünket.
Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz...
Miközben szemed pillantásában már ég, izzik a vágy.
Jó Veled megpihenni a parkok, múltat idéző kopott padjain...
S egymás felé fordulva, kezünket fogva mosolyra fakadni.
Érezni, ahogy arcunkat, selyemként simítja a lenge nyári szél...
Melynek sejtelmes, monoton zúgása, már új jövőt ígér...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése