Bolondok és gonoszok ellenében...
Akik nem átallják irigyelni örömünk.
Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.
Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.
Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.
A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.
Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.
Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?
Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.
Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.
Mint akik gondtalanul szeretik egymást.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése