Maradj még...

Ma fáj, hogy messze vagy, lehajtanám öledbe fejem...
Kérném, hogy maradj még, míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám kezed, tenyeremben tartanám ujjaid...
S megsúgnám, csak Neked, hogy Bennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád, szerelmet adni, látod szép dolog…
Nincs Bennem semmi vád, sajnos még Te ott vagy, míg Én itt vagyok.
    

                                                €$@ß@

Titkaink... VII.

S bár, már egyek vagyunk rég...

De még sincs szó, s fogalom, mely oly jelentéssel bírna...

S azt sugallná, hogy most már elég...

                                    €$@ß@

Véreddé váltam...

Ölelj még... Ne is ölelj...

Fogadj magadba, mint aki Részeddé vált az idők kezdete óta...
Mintha Kettőnkben, egyazon gyönyörű szív dobogna.

Magadból adj ennem, kiszáradt torkomra Te légy az éltető nedű...
Édes gyümölcs légy Nekem, hisz a világ oly hitvány-keserű.

Belőled kiáltok, véreddé váltam, hogy áradjak Benned izzón, mint a láva...
S szívünk majd egyszerre szakad meg, hogy ne kelljen élnünk Egymás nélkül...

Hiába.

                                         €$@ß@

Szívdobbanás...

Ívet hajlítasz körém, hulló csillagok fényéből...

Gömbbé simítod, fáradt nappalom...

Szerelemmé sóhajtod, romok közé hajított virágtalan álmom.

                                               €$@ß@

Tavasz a lelkünkben...

Sokan elmondták már, megénekelték, leírták...
Mások, csak gondolni merték, milyen is az igaz szerelem.

Volt már Nekünk tündöklő mennyország, majd maga a pokol...

Odaadás és mindent elvevés...
Volt hiány, és beteljesülés...
Vált sivataggá és oázissá...
Háborúvá és békévé...
Majd lett sírás és ismét nevetés...
Nekünk áldás, nekik átok.
De tudod, Én most arra gondoltam...

A Mi szerelmünk olyan, mint a tavasz...

S most nem arra, hogy a tavasz a szerelem évszaka...
Hanem, az igazi szerelem olyan, mint a legszebb tavasz.
S ez a tavasz évszaktól független, télben is napsütés.

Mert a Mi tavaszunk belül van, a lelkünkben.

                                   €$@ß@