Ölelj még... Ne is ölelj...
Fogadj magadba, mint aki Részeddé vált az idők kezdete óta...
Mintha Kettőnkben, egyazon gyönyörű szív dobogna.
Magadból adj ennem, kiszáradt torkomra Te légy az éltető nedű...
Édes gyümölcs légy Nekem, hisz a világ oly hitvány-keserű.
Belőled kiáltok, véreddé váltam, hogy áradjak Benned izzón, mint a láva...
S szívünk majd egyszerre szakad meg, hogy ne kelljen élnünk Egymás nélkül...
Hiába.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése