Sokan elmondták már, megénekelték, leírták...
Mások, csak gondolni merték, milyen is az igaz szerelem.
Volt már Nekünk tündöklő mennyország, majd maga a pokol...
Odaadás és mindent elvevés...
Volt hiány, és beteljesülés...
Vált sivataggá és oázissá...
Háborúvá és békévé...
Majd lett sírás és ismét nevetés...
Nekünk áldás, nekik átok.
De tudod, Én most arra gondoltam...
A Mi szerelmünk olyan, mint a tavasz...
S most nem arra, hogy a tavasz a szerelem évszaka...
Hanem, az igazi szerelem olyan, mint a legszebb tavasz.
S ez a tavasz évszaktól független, télben is napsütés.
Mert a Mi tavaszunk belül van, a lelkünkben.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése