Szorít s ölel a vágy...

Szeretsz...

Mégis könny hull szemeidből, mikor suttogva mondod.

S ezek az édes gyönyörű dombok…

Ismét  földrengést  játszanak az ujjaim alatt.

Szeretlek...

Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, megérezheted, ha akarod...
Amint meghatódtam, hogy sírok belül.

Friss lombkoronák zúgása csapta meg egyszerre a fülünk...

S hogy mit daccal és gőggel zártunk ki...
Most újra betör hozzánk, s a nyakunkba ugrik...

S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

                                                 €$@ß@