A dolgok jönnek, majd mennek...
S néha elvisznek magukkal olyan útra...
Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.
S ehhez nem hiszem, hogy bármit is, ezen kívül hozzá kellene fűznöm...
Kedvesemnek...
S mindazoknak, akik ezt a Blogot olvassák.
Békés álmaidban, ne csalódjál soha...
Oltalmazzon Téged, angyalom mosolya.
Lelkedben béke és szeretet virítson...
Düh és gaz álnokság, meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra, ne hajoljon szíved...
Gazdagság kísérje, minden vidám lépted.
Útad vigyen, Igaz célod felé...
Jövendőd munkája, ne váljon kereszté.
Éjszaka, pompásan ragyogjon csillagod...
Veled lehessek, amikor csak akarod.
Egymásra találtunk, mint minden kereső...
Társával él, minden egymást szerető.
Közösen tesszük, szebbé ezt a világot...
Ízleld már most a mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmod valóra...
Áldott legyen minden, együtt töltött óra.
Nevetni tudj és őszintén örülni...
Odvas idő fogát messze elkerülni.
Keveset mondok végül, de szépet...
Kívánok Neked, Boldog Új Évet..!
Ha alvó kő leszek, hogy felébredjek...
Kezedbe veszel-e..?
Ha nappal leszek, hogy megvirradjak...
Szemed fölnyitod-e..?
Ha majd fény leszek, szemhéjad alá...
Látni elrejtesz-e..?
Ha tűz gyöngye leszek, egy fűszál sóhajában...
Meghallasz-e..?
Ha fény leszek a szájad szélén, hogy megláss...
Egyetlenegyszer kimondasz-e..?