Egy apró tárgy,
Ott van benne minden...
Én kincseket nem adhatok.
Csak..., mint a legszebb darabot!
Te Őrzöd, Én Őrzöm, hozzánk híven, a legszebb darabot!
2009. december 25., péntek
Az Igazi Nő...
Az ,,Igazi Nő" így mondják évezredek óta odaadó.
Ez a természetes.
De milyen az Igazi Férfi?
Erről soha nem esik szó.
Mint ahogy arról sem!
Odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinak.
Felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni.
Ez minden kapcsolatunk alapja.
,,Szeresd a társadat, mint önmagadat"
De mi van, ha önmagamat nem szeretem?
Akkor senkit sem tudok szeretni?
Ezért én híve vagyok annak nem az
,,Örök Női szerep"
Hanem a jelenlegi állapotok miatt, tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás,
nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni,
mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban,
hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért.
Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért,
férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok.
De a méltóságotokat:
Soha!
Együtt töltött délután...
Eljössz ma is hozzám, mint már jöttél annyiszor.
Elém állsz.
Szemembe nézel.
Közelebb lépsz.
Megölelsz.
Lehunyod szemed és megcsókolsz, oly lágyan, hogy beleremeg a
testem.
Csókolsz, csókollak, s e csókkal elhomályosul a kínzó külvilág.
Ismét a szemembe nézel, majd mégerősebben ölelsz.
Nincs olyan hatalmas erő e világban mi ölelésünket szétválaszthatná.
Fülembe súgod a varázsszót:
"Szeretlek"
Szólnék én is, de nem hagyod.
Hajamat kisimítod arcomból. "Tudom" mondod, s e pillanatban megszűnik minden, ami rossz dolog.
Nincs idő, nincs tér, nincs senki rajtunk kívül.
Csak Te és én. Forró csókok, ölelések,
szenvedély és kéjes mámor...
Aztán felébredek és Rád nézek, fáradt tested mellettem pihen.
Engem nézel mosolyogsz, s én visszamosolygok Rád.
Föléd hajolok.
Szemed szebben ragyog, mint bármikor.
Csókolnál, de nem hagyom.
"szeretlek"
Suttogom.
Most ismét csókollak, de ez már a búcsú csókja.
Most elmész, de szíved visszahúz.
Mikor jössz?
Nem tudom.
De jössz mert összetartozunk.
Mikor itt vagy testünk-lelkünk összeforr.
S ez az érzés kölcsönös.
Ezt Te is tudod, nagyon jól!!!
Álom és valóság...
Minden ember kétszínű, mutat egy álarcot mely nem is ő a valóságban.
Egy képet melyet elfogadunk, megismerünk, de ahogy telik az idő, a dolgok változnak.
Csalódunk, mert ez a természet rendje, de miért van erre szükség?
Miért nem tudja mindenki a saját énjét mutatni?
Miért kell hazugságokkal megfelelni?
Álomvilágot látni, majd a pokolba jutni,
Boldogságot kapni és az utálatba érni.
Emberek, akik másoknak akarnak megfelelni.
Közben csak egy látszatot mutatnak és hazugságban élnek !
Ahogy egyszer Valaki mondta:
"Színház az egész élet
és mindenki játsza a maga szerepét!"
Vágyom rád...
Vágyom rád…
Vágyom az ölelésedre.
Vágyom a forró égető szerelmedre.
Az ajkam csak úgy ég a vágytól az édes tüzes mámoros csókodtól.
Gyere!
Érints meg!Hogy érezzem a számon a csókodat.
Azt az édes bársonyt, úgy kívánom.
Kívánom az ölelésed, a simogatásod, amikor megérzem a bőröd édes illatát, s érzem a tested feszülő vibrálását, a szenvedélyed buja vad vágyát.
Én is kívánom érinteni a testedet, melynek lágy tapintása, már magában élvezet.
S majd amikor a szánk, a nyelvünk is összeér, és egymást kergeti, játékosan, remegőn, ettől a vágyunk egyre forr, s izzik bennünk a szenvedély.
Amikor érzem, csókod mézédes zamatát, s érzem a szerelem mámoros illatát, ettől forrón, lüktet a vérem, csókod tüzében, felhevül a testem.
S te remegve mondod…
Nagyon kellesz most nekem!
Ne kímélj, ne kímélj.
S az én szívem, ekkor dalra fakad.
Dalol egy lágy ütemű szerelmes melódiát, s te érzed testem kéjes halk sóhaját…
Izgalmát.
Ahogy karjaid, átszövik a testemet, mint pók az áldozatát.
Én is érzem ekkor, a te vágyad izgalmát, mely egyre jobban követeli a testemet, annak minden izgalmát.
S ekkor, érzékien megsimogatom a kebledet.
Majd egyre lejjebb csúszik a kezem, lassan lefelé, a combjaidon.
Már érzem, a szerelem nedvedet, érzed, hogy én is egyre jobban
vágyakozom, sóhajtozom, s egyre jobban vágyom érezni a kéjt, a gyönyört…
Az érzéstől édes kelyhedben a nedvek gyöngyökké lesznek, s te élvezettel szívod, magadba ízleled meg minden édes cseppjét.
S a testem, ebbe egészen, beleremeg.
Kéjesen vonaglik, sóhajtozik, csak egyre jobban kívánja, a bársonyos nyelved simogatását.
S hallom ajkaidról a vágyad suttogását.
Tested, minden mozdulatát, izgalmát.
S élvezed, ahogy duzzadt férfiasságom, a nedves forró kelyhedbe helyezem s ettől ritmusosan kígyózva vonaglik a testünk.
Ahogy egymásba simul, összeér, eggyé válik, elönt bennünket a szenvedély, a mámor a forróság.
Ahogy halljuk érezzük egymás kéjes sóhajtását a szerelem minden ízét, zamatát…
S egymás karjában önfeledten elérjük, a mennyek kapuját, majd elmerülünk a vágyak hatalmas tengerében.
Csodás tiszta ragyogó fényében, egymás varázslatos érintésében…
Együtt élvezzük ezt a mámoros éjszakát s látjuk egymás szemében a csillogó fényt…
S az arcunkon a boldogság útját, a féktelen kéjnek, gyönyörét…
Ez fény most bennünket átölel ez a csodálatos szenvedélyes érzés a mennyekbe emel…
Csak egymást éhezzük, csókoljuk most ez az ételünk, italunk, most csak erre vágyunk…
Csak ketten, Te meg Én…
Kéjesen ringatózunk, a szerelem tengerén!
És meddig???
Nem vagy velem, de mégis tudom,
Azért érezlek, mert te vagy az álmom.
Szeretlek, mióta megismerkedtem veled,
Aki te vagy, az az ember kell nekem.
Vagy kérdezem én, meddig bírod,
Ha nem érezheted, meddig kínoz.
Azért szerettelek aki voltál, vagy
Akivé leszek majd melletted.
Válok a keserű magánytól.
Mikor a kezed a kezembe vándoról.
Veled érzem újra jól magam, és nem
Vagyok többé boldogtalan!
Felelőtlenül játszunk a szavakkal...
Néha felelőtlenül játszunk a szavakkal.
Éppen úgy, mint a gyermekek a játékkockákkal.
Csakhogy a szavak veszedelmesek.
Veszedelmesebbek mint a játékkockák.
Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába,
ha rosszul sikerült a játék.
A szavak örökre ott maradnak,
ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket.
Láthatatlanok és megfoghatatlanok.
Ezért nehéz kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük.
Nem vesszük észre, de tényleg könnyelműen,
felelőtlenül játszunk a szavakkal.
€$@ß@
Mindenki tud szeretni...
Hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk.
Van, aki eleve jól csinálja.
De a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie,
hogyan szeretett, és mindenkinek
- kivétel nélkül mindenkinek -
el kell égetnie az elmúlt érzelmeket.
Újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat,
botlást és gyógyulást,
hogy észrevehesse a vezérfonalat.
Ami ott rejlik minden új találkozásban.
Úton vagyunk-e még?
Minden kapcsolat, történés, valahonnan valahová tart.
Erre kell figyelni.
Úton vagyunk-e még?
Vagy már csak ismételjük magunkat?
Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés?
Jót?
Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet?
Rosszat?
Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet?
A kapcsolat változik, és benne változunk mi is.
Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak.
Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni.
Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük.
Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni.
Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról.
Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen.
Egy foghúzás rossz, de elviselhető.
De ha mindennap húznának rajta egy keveset azt nem lehetne kibírni.
Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
A szerelem kísérő tünetei...
Jött a karácsony és nem tudtam,
hogy milyen ürügyet találjak
arra, hogy felhívjalak téged
arra, hogy ismét rád találjak.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
Csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.
Nem köt már minket össze
sem hús, sem a csont
nem köt már össze
sem a szív, sem a száj.
Nincs köztünk semmi,
ami kötelező lenne,
semmi sem, ami muszáj.
De van-e égősorod, van-e izzósorod?
Csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.
Add tovább...
Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy arcot amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal, hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!
Hóban ébred majd az ünnep,minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy házat mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel, úgy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.
Van még gondolat, mi átadható.
S van száz pillanat, mi szétosztható.
Nem vagy áldozat...
Túlélőként tekints magadra, ne áldozatként...
Ne gondolj a belőled dühöt vagy haragot kiváltó
dolgokra és emberekre.
Inkább azokra emlékezz, akik vagy amik
gyógyírt jelentenek a fájdalmadra.
Megelégedéssel és erővel töltenek fel az elkövetkezendőkre.
Ugye nem?
Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban.
Egy napon Te meg Én megérintjük majd ezt a kaput,
ezen a ponton, ahol most én.
Aztán majd bemegyünk a kapun,
betölt minket a jövőnk és a múltunk,
és annyit fogunk jelenteni egymásnak,
amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak.
Még nem találkozhatunk.
Nem tudom, miért.
De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd.
Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz,
amelyen át kell mennünk,
hogy találkozhassunk.
Ugye, nem lesz nagyon sokára?
Ugye nem?
Nagyratörő álmok...
Tudom, mit akarok,
de azt is tudom, hogy ez nem mindig reális.
Nagyratörő álmaim vannak,
és a lehetőségeim határtalanok.
€$@ß@
Ismerd meg önmagad...
Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.
Ami igazán jó, ami igazán nagy az ritka.
De látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall.
A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.
Aki ismerni szeretné a többieket,
legelőször ismernie kell önmagát.
legelőször ismernie kell önmagát.
Az önismeret az ember fokmérője.
s hol a helye a világban.
Ez megvédi szívét a lassan,
vagy a soha be nem gyógyuló sebektől
és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.
A holnap mindig tiszta...
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg.
S ne keseredj el, ha nem találod a helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak.
Előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, soha ne gyötörd, magad.
Idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
Minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap.
Gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd.
Ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed.
Gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd.
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Titkolt szerelem...
Őrült minden asszony,
aki titkolt szerelmet táplál keblében,
mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem,
fölemészti életét.
Teljességre vágyom...
Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni,
egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni.
Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell.
A lélegzetvételével akarok összeolvadni.
Az örökkévalóságig.
Hogy többé ne engedjen el.
Ez a nyugalom érzése.
Teljességre vágyom.
Álmaidban mindig ott vagyok...
Tudtad?
Ha valaki megjelenik az álmaidban.
Ha valaki megjelenik az álmaidban.
Az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen.
Hogy kilép a testéből és egyenesen a Te álmodba repül.Én minden éjjel kilépek a testemből, csak hogy veled lehessek.
Észrevétlenül odasimulok melléd, hogy érezzem minden rezdülésed.
Átölellek, simogatlak, azt hiszed ez csak a Te álmod, pedig már rég a miénk.
Reggel ha felébredsz, izgatottan várod a találkozást, hogy elmeséld álmodat.
Nem érted, mi az, hogy Én ugyan azt álmodtam amit Te.
S csodálkozva hallgatod ahogy mesélem,
álmod minden részletét.
€$@ß@
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)