Volt idő, míg féltem, még a gondolattól is...
Hogy csak Ajándék voltál.
Attól - Eddig.
S az ezután, Nélküled telik...
Bár sosem volt Nélküled, az előtted is.
Számomra Ajándék voltál, nem jog, nem tulajdon.
Köszönet, hogy akkor, ennyi is telhetett Veled.
Ajándék voltál.
A Velem töltött időd, gazdagabbá, jobbá tette a lelkemet...
Amit adtál, eztán is itt marad.
Ajándék voltál.
Attól - Eddig.
S nem kevesebb attól, hogy azt hittem, nem tovább.
De újra itt vagy...
Attól - S már nem számít más mit gondol, meddig...
Mert Mi tudjuk, az örökkévalóságig...
Még mindig Ajándék vagy, sosem leszel jog, vagy tulajdon...
