A lélek fájdalomcsillapítói... 5. fejezet...

Mások lehúzása...

Vannak, akik nem befelé rombolnak, hanem kifelé... 

Nem önsajnálatba merülve...
Vagy betegségben szenvedve...

Hanem úgy, hogy mások életét keserítik meg... 

Ennek nagyon egyszerű oka van... 

A saját értéküket próbálják növelni... 

S ahelyett, hogy önmagukat fejlesztve emelnék a valós értéküket...
Inkább másokat maguk alá tiporva...
A relatív értéküket próbálják nagyobbnak éreztetni...

Olyan emberek ők...

Akikben a gyengeség érzéketlenséggel párosul...

Így vagy fel sem tűnik nekik, hogy kártevővé váltak...
Vagy baromira nem érdekli őket... 
Az egész viselkedészavaruk olyan irányt vett...

Kiben milyen aberrációt okozott a gyermekkori neveltetése... 

Mert ha ott nem lett volna valami nagyon elcseszve... 

Akkor nem váltak volna másokon keresztülgázoló seggfejjé... 

Hanem odafigyelnének embertársaikra...

                                €$@ß@

A lélek fájdalomcsillapítói... 4. fejezet...

Amikor már a kifogásokból kotyvasztott fájdalomcsillapító is gyengének bizonyul...

Akkor jön a következő szint a...

Menekülés

Sokféle módja van ennek is...

De a leggyakoribb az önpusztítás...

Azon belül is a tudat alatt választott testi betegségek...

S a tudatosan választott szenvedélybetegségek....

Társadalmunk az első csoportot sajnálni szokta...

Míg a másodikat nagyon könnyen megbélyegzi...

Pedig senkinél sem rosszabbak ők...

Csak gyengék...

Túl sokáig éltek fájdalomcsillapítókon...

S már annyira legyengültek...

Úgy érzik, képtelenek megbirkózni a valósággal... 

A menekülés már nagyon erős fájdalomcsillapító...

Annyira erős...

Sokan bele is halnak...

Csak egy apróságról ne feledkezzen meg senki...
A lelki fájdalomcsillapítók...
Nagyon hasonlóan hatnak gyógyszerként kapható fizikai társaikhoz. 

Tünetet kezelnek, de a fájdalom okát nem szüntetik meg... 

Sőt, még el is fedik azt... 
Rövidtávon működőképesnek tűnnek...
Ezen fejezet záró soraként annyit fűznék még hozzá...

Amit elnyomnak, az előbb-utóbb úgyis kijön...

                                                                €$@β@

A lélek fájdalomcsillapítói... 3. fejezet...

               


A lelki fájdalomcsillapítók következő csoportjának alkotója a... 

Kifogások...

Amikor a valóságból való meneküléshez...

Már nagyobb adag szükséges...

Amikor már nem elég pusztán nyafogni a dolgok miatt...

Na akkor jönnek az érvek... 

Az okosnak vagy meghatónak tűnő magyarázatok...

Amelyeket azért fabrikál magának a langyos kakiban ücsörgő...

Valahogy, ne érezze a bűzt annyira...

Persze időről időre így is megcsapja az orrát...

Ezért szép fokozatosan...

A kifogás válik saját kis világának valóságává... 

Ezzel kel, ezzel fekszik...

Zsebből húzza elő bármikor, amikor tenni kéne valamit...

De ez picit sem változtat a tényen...

Míg ő azt magyarázza...

Miért lehetetlen megcsinálnia valamit...

Addig van, aki megcsinálja azt...

S néhány ismerősen csengő mondattal had zárjam...

Melyeket a mögöttem lévő hónapokban...

Nem igazán tudtam vagy akartam értelmezni...

Megérteni, tudomásul venni...

Én ilyen vagyok, már nem tudok változni...

Mit fognak gondolni rólam..?

Nem is olyan fontos ez...

Ehhez béna vagyok...

Még túl korai...

Már túl késő...

Ez nekem túl sok...

Mi van, ha nem sikerül..?

Már annyiszor próbáltam...

Túl sok időbe telne...

Félek...

Ez lehetetlen...

Ilyen helyzetben vagyok...

S még annyit...

Ha valamit igazán el akarsz érni...

Akkor találsz rá módot...

Ha nem...

Akkor találsz rá kifogást.

                                               €$@β@