A lelki fájdalomcsillapítók következő csoportjának alkotója a...
Kifogások...
Amikor a valóságból való meneküléshez...
Már nagyobb adag szükséges...
Amikor már nem elég pusztán nyafogni a dolgok miatt...
Na akkor jönnek az érvek...
Az okosnak
vagy meghatónak tűnő magyarázatok...
Amelyeket azért fabrikál magának a langyos
kakiban ücsörgő...
Valahogy, ne érezze a bűzt annyira...
Persze időről időre így is megcsapja az orrát...
Ezért szép
fokozatosan...
A kifogás válik
saját kis világának valóságává...
Ezzel kel, ezzel fekszik...
Zsebből
húzza elő bármikor, amikor tenni kéne valamit...
De ez picit sem változtat a
tényen...
Míg ő azt magyarázza...
Miért lehetetlen megcsinálnia valamit...
Addig
van, aki megcsinálja azt...
S néhány ismerősen csengő mondattal had zárjam...
Melyeket a mögöttem lévő hónapokban...
Nem igazán tudtam vagy akartam értelmezni...
Megérteni, tudomásul venni...
Én ilyen vagyok, már nem tudok változni...
Mit fognak gondolni rólam..?
Nem is olyan fontos ez...
Ehhez béna vagyok...
Még túl korai...
Már túl késő...
Ez nekem túl sok...
Mi van, ha nem sikerül..?
Már annyiszor próbáltam...
Túl sok időbe telne...
Félek...
Ez lehetetlen...
Ilyen helyzetben vagyok...
S még annyit...
Akkor találsz rá módot...
Ha nem...
Akkor találsz rá kifogást.
€$@β@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése