A boldogságom, egy csapásra semmivé foszlott.
Az elmémet döbbenet bénítja meg.
Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm...
Az életemnek célja nem maradt.
De Én, egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozom.
Mások szenvedése, mit sem tompít saját valós bajaimon...
De emlékszem, mások hogy kapaszkodtak az életbe...
S a végén, ők kerültek ki győztesen.
Meg tudom csinálni.
A régi boldogság helyét, halott csend vette át.
De látom...
Amott, zöld hajtás ütötte fel a fejét, a romok között...
Egy új, jobb élet kezdetének jele.
Néha azt szeretném, ha...
"Vigyázat, törékeny"
Felirat lenne, a homlokomra ragasztva.
Néha, azt szeretném...
Ha valahogy, tudtára adhatnám az embereknek...
Azért, mert olyan világban élünk...
Ahol nincsenek szabályok...
És olyan életet élünk...
Ahol nincsenek törvények.
Másnap reggelre kelve, még éppen úgy fáj...
Ami fáj!
A szerelem az emberi lélek egyik klinikai állapota.
A pszichológusaim szerint...
A szerelmet, úgy kell kezelni...
Mint minden más, mentális betegséget.
Véleményük szerint, a szerelmi állapotot komolyan kell venni...
A jelenség problematikus volta miatt...
Arra, szakértő szemmel is figyelni kell.
Szerintük a szerelem...
Bizonyos esetekben, betegségnek bizonyulhat...
Amely akár öngyilkossághoz is vezethet.
Úgy vélik...
Némelyek nem tudják, a szerelem intenzivitását kezelni...
Főleg, ha érzelmeik viszonzatlanul maradnak.
Két szélsőséges állapotban ingázik ilyenkor a "beteg"...
Eufóriából depresszióba, és vissza.
Az ilyen személy, állandóan e-mail közelben ül...
Szó szerint, telefonjával alszik.
Arról álmodva...
Hogy a szeretett személy, üzenetet küld, vagy telefonál.
Nem ritka, hogy a pszichológus, a háziorvosokhoz fordul...
Legyenek különösen figyelmesek,
Mert ők lehetnek az elsők...
Akik felismerik, a szerelem nevű betegséget.
A pszichológusok szerint a gyors diagnózis...
Sikeres kezelést és teljes gyógyulást biztosít(hat).
Állítólag, az asztrológia erre is kitalált valamit...
Mármint, hogy mely jegy szülötte mit mond szex után.
Szerintem jó poén, szerinted?
Kos... Ok, gyere csináljuk még egyszer!
Bika... Éhes lettem, add ide a pizzát!
Ikrek... Láttad valahol a távirányítót?!?
Rák... Mit mondtál, mikor házasodunk?
Oroszlán... Mondd, hogy nem voltam fantasztikus!!!
Szűz... Na most ki kell mosnom a lepedőt!
Mérleg... Jó volt, mert neked is jó volt.
Skorpió... Lehet, hogy most ki kellene oldozzalak...
Nyilas... Ne hívj, majd én felhívlak!
Bak... Nincs egy névjegykártyád?!?
Vízöntő... Most, gyere csináljuk ruha nélkül is...
Halak... Mit mondtál, hogy hívnak?!?
Mindenkinek az emlékei között, akadnak olyanok...
Amelyeket az ember, nem mindenki előtt tár fel...
Legfeljebb, a barátai előtt.
Akadnak olyanok is, amelyeket még, barátainak se tár fel...
Legfeljebb, saját magának.
De magának is, csak hétpecsétes titok gyanánt.
És vannak végül olyanok is...
Amelyeket, még saját maga előtt se mer feltárni...
Ilyen dolgokból, minden rendes ember emlékezetében...
Épp elég halmozódik fel.
Sőt, úgy áll a dolog...
Minél rendesebb ember valaki...
Annál több ilyen emléke van...
Úgy szeretlek Téged, mint a fényes Napot...
Ki egy megdermedt világban, elűzi a fagyot.
Úgy szeretlek Téged, mint sugárzó csillagot...
Aki az álmomban, örökké rám ragyog.
Szeretlek én Téged, mint a Hold a Napot...
Ki annak sugarától, fényességet kapott.
Szeretlek én téged, mint tenger a holdat...
Hiszen apály s dagály, a szerelméről szólnak.
Szeretlek én téged, mint fürdőző a tengert...
Hiszen hullámai, hűsítik az embert.
Te vagy az igazgyöngy, a széles óceánban...
Hűség és becsület, egy gyönyörű lányban.
Én pedig kedvesem, a gyöngyhalász vagyok...
Ki-e pici gyöngytől, hű szerelmet kapok.
Nem adom e-kincset, soha ki kezemből...
Hisz szerelem sugárzik, gyönyörű szemedből.
Néztem az arcodat, azt mondtad, nem szeretsz...
Nincs reám szükséged, s azt is, hogy elmehetsz.
Egy könnycsepp a szememben, arcodat tükrözte...
Szívem a szerelmed hajtotta, üldözte.
Azt mondtad nem szeretsz, s én nagyon fájlalom...
Elhagyott szívemben, szaggató fájdalom.
Elfog a rettegés, átjár a rémület...
Szememben könnycseppek s merengő révület.
Félek, hogy elvesztem, picike szívedet...
Félek, hogy nem látom többé a szemedet.
Unom az életem, nincsenek vágyaim...
Halálról szólnak már, összetört álmaim.
Aztán Te megjelensz, simogatod arcom...
Nem tudom éberen vagyok-e, vagy épp álmodom.
Látom a szemedben megbújó érzésed...
Arcodat böngészem, akár egy térképet.
Látom a könnyeid, elfojtott vágyaid...
Valóra válthatjuk, eltitkolt álmaink.
Tudom, hogy visszatérsz, hogy mindig szerettél...
Sok ezer emléket sohasem felednél.
Te vagy a csillagom, mely talán álomkép...
Folytassuk szerelmünk, hisz olyan álomszép!
Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk...
Hogy szerelmesek legyünk...
Hanem az, hogy társunk őszintén szeressen.
Olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad...
Hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.
Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen...
Aki szabadon döntött mellettünk...
S aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.
Azzal a döntéssel jár...
Energiáinkat befektetve, a másik javát igyekezzük szolgálni...
S ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete...
Az minket is megelégedéssel tölt el...
Hiszen őszintén szeretünk valakit.
Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra.
Valójában az igazi szeretet...
A szerelmi állapot elmúltával lép életbe.
Amikor az ember, elveszíti a szívét...
Akkor jár a legjobb úton és megállapíthatja...
Hogy van Szíve.
Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha.
Próbáld megkapni azt, akit szeretsz...
Egyébként azt kell szeretned..
Akit megkaptál.
Az élet egy nagy kaland...
A problémák, csupán lehetőséget kínálnak számunkra...
Hogy megmutassuk...
Mire vagyunk képesek.
Lehetsz a legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember...
Akkor is csak játékszer vagy, a sors kezében.
Semmi sem biztos, csak a jelen...
Minden más, az ismeretlen fennhatósága alá tartozik...
Amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek...
Vagy egyszerűen, Isten kifürkészhetetlen akaratának.
Csak egy a fontos...
Soha ne törődjünk bele a vereségbe...
Minden kudarc után...
Képesek legyünk, újrakezdeni.
