Néztem az arcodat, azt mondtad, nem szeretsz...
Nincs reám szükséged, s azt is, hogy elmehetsz.
Egy könnycsepp a szememben, arcodat tükrözte...
Szívem a szerelmed hajtotta, üldözte.
Azt mondtad nem szeretsz, s én nagyon fájlalom...
Elhagyott szívemben, szaggató fájdalom.
Elfog a rettegés, átjár a rémület...
Szememben könnycseppek s merengő révület.
Félek, hogy elvesztem, picike szívedet...
Félek, hogy nem látom többé a szemedet.
Unom az életem, nincsenek vágyaim...
Halálról szólnak már, összetört álmaim.
Aztán Te megjelensz, simogatod arcom...
Nem tudom éberen vagyok-e, vagy épp álmodom.
Látom a szemedben megbújó érzésed...
Arcodat böngészem, akár egy térképet.
Látom a könnyeid, elfojtott vágyaid...
Valóra válthatjuk, eltitkolt álmaink.
Tudom, hogy visszatérsz, hogy mindig szerettél...
Sok ezer emléket sohasem felednél.
Te vagy a csillagom, mely talán álomkép...
Folytassuk szerelmünk, hisz olyan álomszép!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése