2010. augusztus 26., csütörtök

Az Én világom...





Azt mondják, csak egy világ létezik, hogy nincs több világ...

Ez, akár igaz is lehet...

Vagy mégsem..? 

Mindenkinek van egy saját világa, egy egész, saját világa...
Az osztásnál kinek kisebb, kinek nagyobb jutott.
Akié a nagyobb rész, azé a nagyobb felelősség.

Az Én világom annyi, amennyit a szemem, a szívem befogad...

Benne is vagyok, kívül is vagyok...
Alakítom, és néha passzív szemlélődöt játszom. 
Mindenki az Én világomba tartozik...
Akit szeretek, s akit nem...
Aki engem szeret, s aki nem.
Közömbösek is vannak a világomban, jók is, rosszak is.
Olyanok ők, mint egy sziget lakói...
Én vagyok a sziget, ők pedig a lakók.
Ha egyszer elmegyek...

Többé senki nem fogja őket olyannak látni, mint mikor itt jártam.

Az a világ megszűnik létezni.
Egy olyan világ szűnik meg, amilyennek Én látom a világot.
Ha innen elmúlok, eggyel kevesebb világ lesz a világon...

S Rajtam múlik, hogy hiány lesz Mögöttem...

Vagy több lesz a világ Nélkülem.

Mert majd akkor, Velem is egy világ múlik el.
  

                                                           €$@ß@



Hiányzol...




Hiányod mindenhova követ, beszélek hozzá, de nem felel...

Megérinteném, de a nincs neki teste, így szája sincs, hogy megcsókolhatnám...

Mégis mindig itt érzem a közelemben...

Ott van a gondolataim mögött.
Nem akar elszakadni tőlem...

Nem hagyja, hogy végképp egyedül maradjak.

Hűséges Hozzám...

Kitart mellettem, amíg csal élek.


                                                  €$@ß@



Ott, legbelül...





Mögötted vonaglik a csend, éhes ujjaim bőrödbe égnek...
Nincs eleje a végnek, s már vége sincs...

Végtelen utakra térnek csókjaim.

Gyengéden sodródnak Rád feszült karjaim...

Combjaidba ékelődve, forrongva dőlök lágy habjaidba.

Elcsukló hangomra, legszebb éneked hevül.
Erdőddé válok, lelkeddé...

Vágyaddá, ott...

Legbelül...


                                               €$@ß@