Mögötted vonaglik a csend, éhes ujjaim bőrödbe égnek...
Nincs eleje a végnek, s már vége sincs...
Végtelen utakra térnek csókjaim.
Gyengéden sodródnak Rád feszült karjaim...
Combjaidba ékelődve, forrongva dőlök lágy habjaidba.
Elcsukló hangomra, legszebb éneked hevül.
Erdőddé válok, lelkeddé...
Vágyaddá, ott...
Legbelül...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése