2010. november 27., szombat

Örökké...




Számtalanszor kérted, s mind a mai napig kéred...

Legyek türelemmel.

A türelem, csak úgy nem alakul ki az emberben…
Valaki mindig szükséges, a türelem gyakorlásához.
Ezen Valaki nélkül nem igazán van lehetőség arra, hogy kialakuljon…
Se bennem, se másban a türelem és a tolerancia.

Normális esetben szeretteink, barátaink nem teszik próbára türelmünket…

„Azt mondják, ezt csak ellenségünk teheti meg.”

Ebből a nézőpontból ellenségünket, legnagyobb tanítónknak tekinthetjük…

S hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására.
De mi van akkor, ha hozzám közel álló személy teszi próbára a türelmem..?

Aki soha nem volt az ellenségem…

Sőt…

Vele szeretném leélni az életem.

S nem csak Én szeretném, Ő is ezt szeretné…

Velem szeretné leélni az életét.

Egyik közös ismerősünktől kérdeztem…
Meddig lehet egy Nőre várni..?
Ő azt mondta…

Örökké..!

S kérdem Én…

Meddig szabad az emberi türelem határait keresni..?

Fogalmazhattam volna másképp is, de nem akartam.
Van egyáltalán határa..?

S ha van is, miért kell megkeresni..?


                                              €$@ß@