Pont úgy, mint rég...

Az életünk... Napok.

Mit körbefont csendben, egy édes, furcsa hangulat...

Mit szívünkben őrzünk, észrevétlen...

Amit a külvilág, tőlünk néha fájón elragad.
De bármily rég gyúlt fel...

A múló perc sem mosta el.

Még ma is lángoló, lelkünkből áradó...
S olykor, csak szótlanul...

Él bennünk olthatatlanul.

Még mindig végtelen, átharcolt éveken...
S olykor csak szótlanul...
Él bennünk olthatatlanul...

Pont úgy, mint rég.

Útjaink időnként másfelé visznek...

S Te ott vagy, célom részeként.

Kis titkaink, amik csak bennünk élnek...
Lelkünk összefűzték rég.
De bármily régen él...

Minden nap, csak többet ér.

                         €$@ß@

Álmodj...

Álmodj tüzet, lánggal égetőt...

Álmodj, csókkal perzselő szeretőt.

Álmodj utakat, messzi világot...

Álmodj, szívedben nyíló virágot.

Álmodj szerelmet, tiszta vágyat...

Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad.

Álmodj szabadot, láncot megtörve...

Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve.

Álmodj hát jövőt, álmodj szépet...

Álmodj, igazzá váló meséket.

                                      €$@ß@

Festettük újra és újra...

Ecsetemmel vásznadra álmodom vágyaim...

Felviszem rá erotikus, mindent betöltő csókjaim.

Testednek fénylő izzadtan átcikázó remegését...
Indáiddal körülfonó suttogó leheletét...
Nedvek tengerében kezeid lágy érintését.

Magadba fogadtál, feloldódtam benned...

S én csak festettem egyre csak festettem...
Zilált ágyamban gyűrt lepedők közt...
Főnix pár született újjá...
Szikrák pattogtak körülöttünk...

S Mi csak szeretkeztünk, egyre csak szeretkeztünk...

Kételyek hulltak porba, álmainkat festettük vászonra...

Festettük újra és újra...

                                  €$@ß@