Miért is
emeljük fel a hangunkat, amikor dühösek vagyunk egymásra..?
Hát, jó kérdés, de mint mindenre, erre is van ésszerű magyarázat…
Pedig mondhatnánk
sokkal halkabban is.
De akkor, abban a pillanatban, észre sem vesszük, hogy…
Ott állunk egymás mellett.
Mikor két ember között megszűnik az összhang…
A lelkük eltávolodik egymástól.
S, hogy leküzdjék ezt a távolságot, felemelik a
hangjukat…
Mert azt hiszik, csak így hallják meg egymást.
Minél mérgesebbek, annál hangosabbak…
Csak is így képesek leküzdeni a köztük lévő távolságot.
De mi is történik a szerelmeseknél..?
Ők nem kiabálnak...
Halkan, szinte észrevétlen beszélnek…
Mert a lelkük nagyon is közel van egymáshoz.
Köztük lévő távolság, már szinte nincs is, vagy csak
parányi.
S amikor a szerelem még jobban kiteljesedik…
Már nem kell beszélni, csak suttogni…
Végül már suttogniuk sem kell…
Elég, egymás
szemeinek ragyogásából olvasni…
Így is megértik egymást.
Ez mutatja meg…
Milyen közel is áll két ember egymáshoz…
Ezért, amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek
eltávolodjon.
Ne mondjatok olyan dolgokat…
Amik ezt a távolságot tovább növelik.
Különben, egyszer eljő a nap…
Mikor akkora lesz a távolság köztetek...
A lelketek
többé nem talál vissza egymáshoz.
€$@ß@
