A lelkem, néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valakiben.
Mint gyermek... Mellkasodra hajtani, bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni, elnyugodva, nem tipródva örök kétségeken.
A lelkem vihar előtt csöndet áhít, ha tudom is, hogy a vihar üzen...
Merj szembenézni a saját tükörképeddel..!
Ez az első lépés a talpra álláshoz.
Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.
Egy napon pedig nemcsak sajátodéba...
De mások szemébe is büszkén nézel majd.
Az őszinteség tesz szabaddá és védetté.
Mert ha félelmeidet legyőzve, kimondod az igazat Önmagadról...
Akkor már nem marad olyan támadási felület...
Amelyen keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna Téged.
Mert nem az őszinteség tesz védtelenné...
Hanem azok a félelmek...
Amelyek elől menekülve elkezdesz hazudni...
Vagy hamis szerepet játszani.
Szívem zakatol a szerelemtől, mi szétfeszít...
Porhüvelynyi létem tégelye, szűk ruhaként hasad szét.
Kezem elindul, s tekintetem a képernyőre tapadva, csak rója sorait...
Verseim...
Amik Rólad...
Neked szólnak...
Lelkem gyöngyei...
Ha lenne egy új életem...
Akkor, arra figyelnék, aki hallgat...
S nem törődnék azzal, aki beszél.
Akkor, hallgatnék, amikor Te megszólalsz...
S csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.
Ha lenne egy új életem...
Akkor, megélném azt, mi a szívemben táncol...
S lenyelném azt, mi fejemben tombol.
Akkor, őszintén kimutatnám az érzéseimet...
S nem szégyellném megélni a Tiedet.
Akkor, megtenném azt, mit félek megtenni...
S elfelejteném azt, mit meg akarok tenni.
Akkor, nem szégyellnék Tőled tanulni...
S nem akarnék neked tanítani.
Ha lenne egy új életem...
Akkor, sosem várnék, azonnal cselekednék...
S nem aggódnék a következmények miatt.
Akkor, elfogadnám azt, mit az élet ad...
S enyém lenne minden pillanat.
De Te is kellesz hozzá...
Hogy legyen egy új életem...
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert más azt úgy kívánja.
Célod van...
S Te ismered a célt...
Merd birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt...
Fordulj a szívedhez tanácsért.
Egy kis késlekedés, még nem árt...
Tudod, ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.
Nincs jobb társ az erős szívnél...
Mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.
Élj a szíved törvénye szerint...
Emlékszel...
Akkor is, ha nincsenek fogható képeid, csak érzések...
Amelyek egy távoli szerelemhez kötnek...
Menekülsz...
Hogy ne fájjon...
Nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, hanem itt...
Próbálod megtalálni Önmagad, de hiányzik egy iránytű hozzá...
Kényszeresen akarsz megfelelni mások elvárásainak...
S egyre kevésbé érted...
Miért is..?
Ne kívül keress!
Ne is keress...
Csak légy!
A pillanat szépségében megmártózva.
Így találsz vissza... Hozzám.
Így találsz haza...
Mindörökké.
