2011. március 24., csütörtök

Néha félre kell dobni a büszkeségünket...

Átlátszó gondolatok...



Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt...

A dolgok egyszerűen csak voltak, és kész.

Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás...
Nem elemezhetünk ki mindent százszor...
Ami megtörtént...
Ki miatt..?
Miért..?
S hogyan alakultak igy a dolgok..?

Tudod Kedvesem...

Néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket...
Hisz rég elvesztette a jelentőségét.

Néha félre kell dobni a büszkeségünket...

Belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani...

Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel.

                                            €$@ß@

Szólj és Veled megyek...

Átlátszó gondolatok...



Ha egyszer még is úgy érzed, hogy ki akarsz sétálni az életemből...

Szólj és Veled megyek.

                                €$@ß@

Míg világ a világ...

Átlátszó gondolatok...



Milyen is lehet az igazi szeretet..?

Olyan talán, ami mindent megbocsát..?
Vagy talán az igaz szeretet nem hagyja magára a rosszat..?
Próbál javítani rajta..?

Nem, hiszem..!

Az igaz szeretet nem megbocsátja a rosszat...
Nem kitart fájdalom árán is a rossz mellett...
Nem javítani akar rajta.

Az igaz szeretet a rosszat is megszereti, mert ahhoz a másikhoz tartozik.

Hiába látja az egész világ rossznak, keserűnek...

Neki akkor is a legjobb marad, míg világ a világ.

                                           €$@ß@

Egy pillanatra, megáll a szív...




Ha megtaláljuk a keresett kincset, az hatalmas öröm.

De sokkal nagyobb boldogság keresés nélkül, váratlanul rátalálni.

Rég látni vágyott tájakra utazni, nagy boldogság...
De mikor váratlanul tárul szemünk elé a csoda...

Akkor földbe gyökerezik a lábunk.

Olyankor az ember megdörzsöli a szemét...
Még meg is csípi magát, ébren van, vagy csak álmodik..?

Erről a szépségről eddig senki nem mesélt.

Azt hiszem, a várt csoda, amire készül az ember, ami elé megy...
Az kicsit mindig csalódást hoz, mert a képzelet többet remél.

Felkészülten várakozni a szerelemre, az gyönyörűséges lehet.

De ha olyankor jön, amikor a képzelet nem fest róla képet...
Amikor nem remél, akkor földbe gyökerezik a lábunk...

S egy pillanatra, megáll a szívünk.

Mert váratlanul jött, nagyon megbecsüljük...
Óvjuk, dédelgetjük, nehogy tovaszálljon...
Mint a mesébe illő táj látványa.
S mert bár nem számítottunk rá, megkaptuk...

Csodássá tette az életünk.

Megváltoztatott mindent.

                                   €$@ß@