Ha megtaláljuk a keresett kincset, az hatalmas öröm.
De sokkal nagyobb boldogság keresés nélkül, váratlanul rátalálni.
Rég látni vágyott tájakra utazni, nagy boldogság...
De mikor váratlanul tárul szemünk elé a csoda...
Akkor földbe gyökerezik a lábunk.
Olyankor az ember megdörzsöli a szemét...
Még meg is csípi magát, ébren van, vagy csak álmodik..?
Erről a szépségről eddig senki nem mesélt.
Azt hiszem, a várt csoda, amire készül az ember, ami elé megy...
Az kicsit mindig csalódást hoz, mert a képzelet többet remél.
Felkészülten várakozni a szerelemre, az gyönyörűséges lehet.
De ha olyankor jön, amikor a képzelet nem fest róla képet...
Amikor nem remél, akkor földbe gyökerezik a lábunk...
S egy pillanatra, megáll a szívünk.
Mert váratlanul jött, nagyon megbecsüljük...
Óvjuk, dédelgetjük, nehogy tovaszálljon...
Mint a mesébe illő táj látványa.
S mert bár nem számítottunk rá, megkaptuk...
Csodássá tette az életünk.
Megváltoztatott mindent.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése