A Lelked a Sarkcsillagod...

A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag.

Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog.

A szeretet a sarkcsillag.

Minden mozog, kivéve a szeretetet.
Minden változik, csak a szeretet marad állandó.

Ebben a változó világban, a szeretet az egyetlen,

változatlan szubsztancia.

Minden más áramlás, átmenet.

Csupán a szeretet örök.

Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened.

Az egyik a szeretet, az egyetlen dolog, ami nem illúzió.

Az egyetlen valóság.
Minden más álom.

Ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz.

Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá.

A szeretet az egyetlen igazság.

A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra...
Valami benned sosem sétál.

Ez a lelked.

A Sarkcsillagod.

Eszel, de valami benned sosem eszik.
Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös.
Ezer és egy dolgot csinálsz.
De valami benned, tökéletesen túl marad a cselekvésen.

Az a sarkcsillagod.

Tehát séta közben, emlékezz arra, ami sosem sétál.
Mozgás közben, emlékezz a mozdulatlanra.
Beszéd közben, emlékezz a csendre.
Cselekvés közben, emlékezz a létezésre.

Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó.

Ami sosem pislákol.
Sosem ingadozik.
Ami nem ismer változást.
Ez a változatlan benned, a valódi.

A szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj.

A Sarkcsillagodra...

                                                              (OSHO)

Egyszer fent, egyszer lent...

Figyeld meg az óceán hullámait!
Minél magasabbra tör fel egy hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy.

Az egyik pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy.

A másikban pedig a mélybe merülő hullámvölgy.

Élvezd mindkét állapotot.
Ne ragaszkodj egyikhez sem!
Ne mondd, hogy:

 Én mindig a csúcson szeretnék maradni!

Ez lehetetlen.
Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen.
Ilyen eddig soha senkivel nem történt, és nem is fog.
Ez egyszerűen nem lehetséges.
A dolgok természete már csak ilyen.
Akkor mit lehet tenni?

Élvezd, amikor a csúcson vagy.

És élvezd azt is, amikor a völgy következik.
Miért olyan rossz, lent lenni?

Az egy ellazulás, egy pihenés.

A csúcs, izgalmi állapot.

Lehetetlen állandóan, izgalmi állapotban lenni.

                                                            (OSHO)

A Fájdalom...

A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen.

Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek...

A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé válj.

Mert az emberek, csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket.
Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel?
Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség.

Amikor a szerelmed elhagy...

Azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy...

Annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte.

És most hirtelen nincs többé veled.

Magányosságod sírásában… ott a lehetőség.

Ha jól használod, tudatossá tesz.
A nyíl hegye fájdalmasan éget.
Használd fel.

A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen.

Hanem azért, hogy tudatosabbá válj!

És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.

                                                

                                                      (OSHO)

Hölgyválasz...Tangó

Ebben a táncban benne rejlik az egész életünk.

Jellemünk, kapcsolat rendszerünk, a világgal és önmagunkkal.
Nem tudok még egy táncot, ami ennyire az érzelmeinkről szól.

Esélytelen a megtanulásában azaz ember,

aki érzelmi sivárságban szenved.

Gyanítom, hogy ez az a tánc, ami az emberben vagy benne van, vagy esély sincs rá hogy elsajátítsa.
Valamiért a csoki jut róla az eszembe.
Az igazi csoki elolvad, selymesen szétárad, kicsit fanyar mégis édes.

Lágy, szenvedélyes, bársonyos.

A tangó mindezt egyesíti plusz:

Izgató, erotikus, csábító.

A megfelelő partnerrel oly heves:

Felér egy aktus, gyönyörével.

Minden mozdulat egy-egy történetről szól.
Megbabonáz.

A szerelem tánca.

Istenem!

Az élet tánca.

Mennyire szeretnék a mozdulataiban megtestesülni.

                                                     €$@ß@

Páros és páratlan...

Világunkban párban !

Képelemzés kedvesen.

Ha ismersz, tudod mennyire jó felvétel, mit most rólunk látsz.

A kép magáért beszél.

Királynőm, fény, álmodozás, vonzerő, mi meghatározza, tengernek, földnek, életciklusát.

Olyan erő, mi madaraknak irányt mutat, költőhely, szerelem felé, majd az élelem, élet felé vezető utat is ő határozza meg.

Erő, mely halvány fényt adó, nem uralkodó, és mégis az életet szelíden uraló.

A fa:

Kapaszkodó, földdel egyesülő, termést nevelő, megújuló.

Ez lennék jómagam.

Mindkét elem önmagában teljes.

A csoda maga.

Majd kiléptünk a létezés eme formájából.

Magunkkal hozva meghatározó szimbólumainkat.

Emberként megtestesítjük azokat.

A hold ereje, nagysága, változása, Királynőmben rejtezik.

A fa dús koronája, változékonysága, megújulása,

termékenysége, az én feladatom.

A fa negatív vonása is bennem van.

Keménység, rugalmatlanság, kapaszkodás életbe,

földbe, anyaságba.

Majd ha túl nagy a szél, a vihar, akkor már nem megy a hajlongás, eltörök.

Ketten a teremtés ellentétes pólusai vagyunk.

Mindig különbözünk.

Kicsi és nagy váltakozik bennünk.

Mi olyan pár vagyunk, aki megtartotta az egyén szabadságát,

a tökéletességet, mi mindenkinek sajátja.

Közösen kiegészítjük egymást.

Fantasztikusan megsokszorozzuk a másik által a saját erőnket.

Aki néz minket, értetlenül áll a jelenséget látva,

mert két ennyire ellentétes anyag,

elképzelhetetlen mitől válik egésszé?!

A magyarázat oly egyszerű.

Tőlünk.

Ha nem érted nem baj.

Vannak dolgok, miket nem lehet felfogni, csak érezni.

Mi ilyenek vagyunk.

Hold, páratlan élmény, a fa ritka erő, az emberpáros csoda.

Aki minket lát, harmóniát érez, összetartozást, szerelmet.

Ez a kép nekem erről mesélt.

Mindenkinek mást mond, ettől lesz a világ,

oly változatos, gyönyörű, varázslatos.

A szemünk és agyunk a kapott információt ezer képen dolgozza fel.

Az emberiség megújulásának, fennmaradásának titka nem csak változatos DNS kombinációkban van.

A gondolkodás és érzékelés csodái vagyunk.

 
 

Ketten...

 

Aki ismer minket, az tudja, mit is lát a képen!

Királynőm - a Fa - Ő a parton áll.

Én pedig - a Víz.

Visszatükrözöm Őt.

Teljes pompájában,

Láthatja magát bennem.

Én táplálom. 

Ő pedig valóságossá teszi

Azt, amit visszatükrözöm. 

 Szerelmet, a Szerelmünket.

Ő az, aki megszünteti unalmasságomat.

Mozgalmassággal, szépséggel tölti meg az életem.

A kép harmóniája, kapcsolatunk békéjét adja vissza.

Egy idő után annyira eggyé válunk, hogy magad sem tudhatod

Hol kezdődik a valóság?

Hol folytatódik az álom?

                                                                                    €$@ß@