A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek...
A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé válj.
Mert az emberek, csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket.
Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel?
Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség.
Amikor a szerelmed elhagy...
Azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy...
Annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte.
És most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában… ott a lehetőség.
Ha jól használod, tudatossá tesz.
A nyíl hegye fájdalmasan éget.
Használd fel.
A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen.
Hanem azért, hogy tudatosabbá válj!
És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.
(OSHO)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése