Az életnek nevezett kötéltánc, legnagyobb részében...
Behúzódunk a magunk alkotta otthon színterére.
Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk...
Elfoglaltan, vagy gondolatainkba merülve...
Szenvedve vagy jókedvűen.
Ismerős, viszont a mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez.
Egyetlen kijárata a kifeszített kötél...
Amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet.
Idővel és néha kellemetlen helyzeteket produkálva...
Az ígéret reflektorfénye, a következő színtérre vetül...
Miközben a miénk fájdalmassá vagy üressé válik.
Amikor ez bekövetkezik, a lehetőségtől megdermedünk.
Megmeritek kockáztatni a változtatást...
Elindulva a magasban kifeszített kötélen..?
€$@ß@
