2013. március 3., vasárnap

Télen-nyáron Balaton...

 
 
 



Ahogy a délutáni Nap körém szőtte sugarait...
S gyengéden simogatott...
(Ha nem lett volna...
Ő is hiányozna...)
Ilyenkor Énekelnem vagy ordítanom kellene...
De az is lehet, elég lenne csak dúdolnom...
Halkan...
Valahogy úgy, már Én sem halljam...

Amint, olyan nagyon mélyen hallgatok...

                         €$@ß@

Minden egyes pillanatban...



 
 

Tudom mit jelent élni, nevetni s olykor szomorúnak lenni...

Mosolyogni annyira, hogy sírnom kelljen...
Hatalmasakat szerelmeskedni...
Tombolni, táncolni éjszakákon át...
A barátaimat megvigasztalni...

Másokat mosolyra deríteni...

Emlékezni és felejteni...
Pénzt adni és spórolni...

Reménykedni és álmodozni...

Tanulni és tanítani...
Makacsnak lenni és könyörögni...

Csiszolni és csiszolódni...

Érezni az ízeket...
Látni fényeket...
Hallani a hangokat...

Valóra váltani az álmaimat...

Elviselni, ha nem válik valóra.
Mindezeket úgy tenni, hogy közben Önmagam vagyok...
Minden egyes pillanatban...

Mert nem tudhatom melyik lesz az utolsó.


                                     €$@ß@