2010. február 15., hétfő

Megbocsátani...





A megbocsátás képessége Istentől származik.
Megbocsátani annyit jelent...
Mint a másiknak vétkét magunkra vállalni...

Majd szeretetünkre váltani.

A megbocsátás titkos felhívás arra...

Hogy önmagunkat legyőzzük és önmagunkat elfelejtsük.

Mindez azért nehéz...
Mert az ember legérzékenyebb pontját érinti...
A személyes méltóságunkat.

Ezért minden megbocsátás, egy hősies tett.

Amikor megbocsájtunk...
Akkor a másiknak és önmagunknak egy új esélyt adunk..

Újra szerethetjük.

Újra szerethet bennünket.

Valahol ez az jelenti,
Hogy egészen oldozzuk fel a másikat.
Tegyük szabaddá...
Engedjük, hogy újra szülessen.

Segítsük megtalálni számára az újrakezdést...

S így történhet meg saját magunk legnagyobb legyőzése..
Amely benső szabadságunkhoz vezet.
Hiszem!
Nem kell mások vétkét magadra vállalni!
A megbocsátás nem jelenti azt...

Amit tettek veled, az helyénvaló volt.

Inkább csak azt jelenti:

A tetteiért cserébe nem akarod tovább cipelni a fájdalmát.

Ha nem tudsz szívből megbocsátani...

Azzal csak önmagadat bünteted.


Hol vagy?




Érzem, hogy már rabod vagyok...

S Tiéd már minden szabadságom.
Tudom, olyan szorosan foglak,

Néha Én is, lélegzetre vágyom!

Csókjaim bujdokolnak öleden...
Mert már fájón hajszolja őket,

Egy vad félelem... A halálom.

Zokogva hívlak... Hol vagy?
Te, akit úgy karollak...

Tudom Te is fuldokolva sírsz.

Ó, és ki tudja, hol van magányod mélye...
Honnan hallom...

Sikoltva hívsz!




Hiszel...?



A magunk bírái, őrei, foglyai vagyunk…

Csak saját magunkat szabadíthatjuk ki…

Ezt azonban bármikor megtehetjük.
Ha minden idők legnagyobb megváltója állna előttünk…
Felajánlaná, hogy megszabadít, akkor is foglyok maradnánk…
Ha mi magunk sem fogadnánk el a szabadságot.
Kérdem Én?

Hiszel?

A Kérdésem lényege az, hogy megtudjam…
Készen állsz-e majd egykoron a változásra.
A Hiszel?
Azt jelenti, hogy végre elismered…

Nem a körülmények alakítják a valóságot…

Hanem saját magad.




                                                             €$@ß@