2010. november 10., szerda

Te vagy az egész életem...






Nem számít mikor jöttél...
Nem fontos, hogy nem voltál mellettem a kezdetek kezdetétől.

A lényeg, hogy megjelentél és azóta nem hagytál el.

Azt nem mondanám, hogy soha nem hagytál még cserben...
Sajnos Én is egyszer...

De nagyon vigyázok Rád..!

Hatalmas kinccsé váltál az életemben.

Meglehet, Te vagy az egész életem.


                                 €$@ß@

Ám legyen..!




Az élet azokat szereti...
Akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá.

Hányszor de hányszor megtettem...

Lehet, hogy olykor térdre kényszerít, meghurcol, összevérez.
Ha ez a sorsom...

Ám legyen..!

Attól még nem dől össze a világ.

Eddig, még mindig eljött az Én időm, amikor újra talpra állhattam.

Hisz, csak a szobrok nem hajolnak.

Annál, Én sokkal többre tartom Magam...



                                         €$@ß@