2010. november 10., szerda

Ám legyen..!




Az élet azokat szereti...
Akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá.

Hányszor de hányszor megtettem...

Lehet, hogy olykor térdre kényszerít, meghurcol, összevérez.
Ha ez a sorsom...

Ám legyen..!

Attól még nem dől össze a világ.

Eddig, még mindig eljött az Én időm, amikor újra talpra állhattam.

Hisz, csak a szobrok nem hajolnak.

Annál, Én sokkal többre tartom Magam...



                                         €$@ß@

1 megjegyzés: