Tiéd lesz a végtelen...

Bárhogy próbál, gúzsba kötni a világ...

Ne hagyd, hogy lelked falak közé zárja!

Szárnyaidra láncot, nem fonhatnak szavak...
Korlátokat nem emelhetnek köréd...
Ha lényed igazi arcát nem rejted el...

Ha a Saját utad járod!

Soha ne szégyelld azt aki vagy, légy Önmagad!

Így élhetsz igazán, szabadon!

Hát repülj, s nem lesz tér és határ...
S meglátod...

Tiéd lesz a végtelen...

                      €$@ß@

Örökké, mégsem eshet...

Ha a könnyeid, záporként mosnák el, lépteid és hited...

Akkor se feledd...

Örökké, mégsem eshet...

                                                €$@ß@

Lelkedre égjek...

Izzó parázzsá válnék, mikor az enyészet szétporlasztja létemet...
Hogy szikrái, bíbor fényű esőként, Rád zuhanjak...

S véredbe forrva, lelkedre égjek.

Hömpölygő tűzfolyammá bomlanék...
Mikor szerelmünk, szent kéj robbanása, megrázza testemet...
Hogy forró patakként, ajkadra tapadjak...

Sejtjeidbe csorogva, lelkedre égjek.

Csillagok égi csendjének, örök lángjába lobbannék...
Ha karod menedékében érne a halál...
Hogy meztelen lélek-cseppként...

Szemed tükrébe hullva, lelkedre égjek.

Gyertya volnék elmúlásom virrasztó éjjelén...
Könnyeid felszárítanám, fényem melegén...
Hogy az utolsó sóhajok visszhangján, átfogjam szíved...
S a kanóc lüktetésének vég-ritmusán, mint a viasz...

Lemoshatatlan pecsétként, örökre lelkedre égjek.

                            €$@ß@

Erotikus éjszakák...

Ledobja alkonyi köntösét az est...

Vágyaim Eléd teszem...

Ősi tűz, ragyogni gyúlnak odafent...
Az Ég keblén meztelen fáklyák...

Szemedbe hullok derengésük szelíd alázatán...

Rám hajolsz...
Hold-fűz testedbe fúlok...

Mámorokba hevít csókod íze, átkarolsz...

A sötét ölében összeolvad árnyék és fény...

Gyönyörünk csöndjében egymásba lobbanunk...

Szenvedély lüktet, éjszakánk erein...
Gerincén borzong szívünk...

Mennyekbe robbanva születünk újra Te és Én...

Sóhajok izzó terein lelkeddé porlok...

Míg csillagokká bomlasztja lángoló testünket a kéj...

                               €$@ß@

Mindörökké!

Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ.

Ami csak a Tiéd és csak az Enyém...

A Miénk...
A Kettőnké...
Közös.
Csak Te érted, és csak Én értem, csak Mi.
Ketten.
Más senki ezen a földön.

Saját Napunk, ami a szerelmünket ragyogja be...

Saját csillagaink és mosolyaink díszítik az egét.
A Hold, mely éjszaka világít...

A legszentebb bizalom Kettőnk között.

A levegő, mely nélkül meghalnánk...

A tudat, hogy létezel Nekem s, hogy létezem Neked.

A víz, mely életben tart...
A sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk.
Mindezek együttesen táplálnak Minket, s Bennünk egy érzést...

A szerelmünket...

Én a Tiéd, Te az Enyém... 

Mindörökké!

                         €$@ß@