2010. november 7., vasárnap

Nem érzed, valaminek a hiányát..?





Kedvesem...

A Benned lévő félelem nem más, mint a szeretet hiánya.
Cselekedj szeretettel, s felejtsd el a félelmeidet.
Mert ha jól szeretsz, a félelem eltűnik.

S ha mély szeretet van Benned, a félelem nyomtalanul tűnik el.

Amit most megosztok Veled, ahhoz bizony le kell ülnöd...
Ezt nem lehet félelmek közepette, kutyafuttában olvasni és megérteni...
Minden pillanatban attól rettegni...

Meglátja e a párod, miközben a levelem olvasod...

A félelem negativitás, hiány.
Ezt kell megértened.

S ha a szavaimban kételkedsz, sosem leszel képes megérteni a félelem természetét.

Mert a félelem, Olyan, mint a sötétség.
Sötétség sem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne.
Valójában nem más, mint a fény hiánya.
A fény létezik..?
Miért ne létezne...
Távolítsd el a fényt, és ott a sötétség.
Viszont a sötétség nem létezik, a sötétséget nem lehet eltávolítani.

Kezded már érteni mit is akarok mondani..?

Tegyél, amit csak akarsz, nem tudod eltávolítani.
Nem tudod arrébb tenni, nem tudod elhajítani.
Ha valamit kezdeni akarsz a sötétséggel…

A fénnyel kell tenned valamit.

Mert csak létező dolgokkal tudsz kapcsolatot teremteni.
Kapcsold le a lámpát, ott a sötétség…
Kapcsold fel a lámpát, a sötétség eltűnik.
De Te ehhez a fénnyel tettél valamit.

A sötétséggel semmit sem kezdhetsz.

Ezért is próbálom megértetni Veled, a félelem nem más, mint sötétség.

A szeretet hiánya.

Nem tehetsz vele semmit, és minél erősebben próbálkozol…
Annál jobban fogsz rettegni…

Mert annál tehetetlenebbnek érzed magad.

Ha harcolsz a sötétség ellen, veszíteni fogsz.
S végül az elme azt gondolja...

„A sötétség nagyon erős, ezért győzött le.”

Itt fut tévútra a logika.
Természetesen a gondolatmenet helyes...
Harcoltál a sötétség ellen, és nem tudtad legyőzni…
Nem tudtál ellene tenni semmit.
Teljesen logikus, hogy arra a következtetésre jutsz...
A sötétség nagyon erős.

„Gyenge Nőnek tartom Magam hozzá képest.”

Emlékszel még, hányszor de hányszor hivatkoztál a félelmeidre és a gyengeségedre..?
A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője..

Nem Te vagy gyenge, hanem sötétség.

Valójában a sötétség ott sincs, ezért nem tudod legyőzni.

Miért harcolsz olyan ellen, ami valójában nincs..?

Ne harcolj a félelem ellen...
Máskülönben egyre jobban rettegsz majd...
Újabbnál-újabb félelmek hatolnak a lényedbe.

S a végén félni fogsz még a félelemtől is, ami rendkívül veszélyes.

Ha a félelem hiány...
Akkor a félelem a félelemtől, a hiány hiányától való félelem.

S hidd el, ez az őrületbe kerget..!

Hogy tisztán láss...

Megismétlem az első négy mondatot, kicsit leegyszerűsítve...

A félelem nem más, mint a szeretet hiánya.
Cselekedj szeretettel, felejtsd el a félelmet.
Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik.
Ahol mély szeretet van, ott nincs félelem.

Nem érzed, valaminek vagy Valakinek a hiányát..?


                                  €$@ß@

Illúzió...


No Comment...





Túl magasra vágysz, hol van már a rózsaszínű felhő..?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő.
Pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen...

Hidd el, többet ér, mindig amit nem kapsz meg pénzen.

Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt, fekete-fehérré változott...
Hol van az a lány ma, rossz utakon járna, aki Velem együtt álmodott..?
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó, klassz új ruhák, bankszámla vár...

Így élni mért lesz jó..?

Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó...

Elhagy a vágy, s minden barát, szíved, ha túl olcsó.

Rohan a világ, ha Te is rohansz, lehetsz a legjobb...
De céltalan a cél, Én nem hiszem, hogy ez az, ami feldob.
Magányos a szív, ha kelepcébe magát bezárja...

Én segítek, ha kell, ha úgy érzed, hogy mégiscsak szállna.

Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt, fekete-fehérré változott...
Hol van az a lány ma, Ferrariba szállna, aki Velem együtt álmodott..?
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó, klassz új ruhák, bankszámla vár...

Így élni mért lesz jó..?

Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó...

Elhagy a vágy, s minden barát, szíved, ha túl olcsó.

Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó, klassz új ruhák, bankszámla vár...

Így élni mért lesz jó..?

Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó...

Elhagy a vágy, s minden barát, szíved, ha túl olcsó.



Én még mindig...





Égeti még ajkad, ajkam melege..?
Perzseli még bőröd, forró kezem..?
Élvezed még ajkadon a szám ízét..?
Ott vagyok e minden pillanatban Veled..?
Látod e még szemeddel, szemem sugarát..?
Hangom füledben, még szerelmes ének..?
Fészkel még a vágy, izgató testedben..?
Mond, ölelésemre sóvárogva vágysz..?
Adna e még csókot lázban égő ajkad..?
Odaadnád magad újra s újra Nekem..?
Éreznél e, vágynál e, egy életen át Engem..?
Szeretnéd e Magad mellett szerelmes szívemet..?

Mert Én még…

Ajkaimon érzem ajkad melegét…
Bőrömet perzseli forró kezed...
Nyelvemen élvezem a szád ízét...
Itt vagy egészen, s Én ott vagyok Veled.
Még mindig látom szemed sugarát…
Hangod fülemben még szerelmes ének...
Testemben még mindig itt fészkel a vágy...
Sóvárgom, hogy ölelj, Én ölelnélek Téged..
Még érzem, ahogy ajkaddal lázas csókot adsz…
Én már odaadtam Magam, végleg Neked...
Érezlek, vágylak, egy életen át Téged…
Magam mellett szeretném szerelmes szívedet.




                                  €$@ß@