Nehezen találtam Rád, csavarogtam hosszú éveken át.
Valahol mindig várt, egy álom, s egy jég hideg ágy.
Sosem kellett több ennél, nem akartam jobbat, mint ami jár.
De a Te Lelkednél, érzem megnyugvás vár.
Hidd el, ha kell, elmondom százszor...
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról...
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Veled minden percem szép...
S tudom azt, hogy végleg itt maradok.
Ami volt elmúlt rég.
Köszönöm most jól vagyok.
Nehezen találtam Rád...
De most végre nálad ébredek fel.
Míg érzem benned a vágytól perzselő tüzet...
Nem engedlek el.
Hidd el, ha kell, elmondom százszor...
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról.
A legszebb dal is Rólad szól.
Veled maradok még, nekem ennyi elég.
Neked érezned kell, Veled Enyém a mindenség.
Az egyik legnagyobb probléma...
Hogy nagyon sok ember elveszítette a kapcsolatot...
Az érzelemvilágával.
Az érzelmek révén...
Értékes kapcsolat áll fenn belső és külső világunk között.
Sajnos azonban hozzászoktunk...
Hogy az érzelmeket is "fogyasszuk",...
Ahelyett, hogy érző lényekként élnénk ebben a világban.
Ennek oka nemritkán az attól való félelem...
Hogy "negatív érzelmeket" éljünk meg.
Nem tudjuk ezeket kezelni...
Hiszen erre senki sem tanítja meg az embert.
De ha merjük vállalni...
Hogy tudatosan érezzük azt, amit érzünk...
Maga az érzés fogja megmutatni az utat.
Ha félelemből elfojtjuk az érzéseinket...
Lelki fájdalmat érzünk.
Amennyiben hagyjuk, hogy felszínre jöjjenek az érzések...
S teljes mértékben elfogadjuk azokat...
Akkor intenzív, mámorító érzésben lesz részünk.
Az elfojtott érzések elszigetelődéshez...
Szélsőséges esetben a lélek megkeményedéséhez vezetnek.
Pedig épp a lélek köti össze a Nőt a Férfival.
Az érzéseinkre azért van szükség...
Mert végül is belőlük állítjuk elő azt a köteléket...
Amely legbelül összetartja a világunk.
Az elfojtott érzések ugyanúgy hatnak...
Mint a mérgező hulladéktárolók...
Megterhelik az érzelmi életerőnket.
Az érzések olyanok, mint az időjárás, bizonyos ciklusoknak...
S állandó változásoknak vannak alárendelve.
Egy óra, egy nap vagy egy hét alatt...
Az érzelmek széles palettáját éljük át.
Kedvesem...
Magadra ismersz...?
Az érzelmek olyanok, mint a hegyi patak...
Amelynek állandóan változik a folyása.
Mi magunk pedig olyanok vagyunk, mint a kajakosok.
Ha igyekszünk megkapaszkodni...
Érzelmeink patakjának kanyarulataiban vagy szűkületeiben...
Megakadályozzuk...
Hogy benne legyünk az élet áramlásában.
Ebben az esetben hagyjuk...
Hogy bizonyos részeink visszafejlődjenek...
Egy ötéves gyermek tudati szintjén maradjanak.
Ahelyett hogy észlelnénk az érzelmi változásokat...
S ezáltal érzelmeinket, tudatosan fordítanánk Önmagunkra.
Az érzések annak az állandóan változó érzékelésnek a részei...
Hogyan is élünk.
Az élet változást jelent.
Változás nélkül nincs élet.
Nem fagyaszthatjuk be az érzéseinket azt remélve...
Hogy nem sérül emiatt az életképességünk.
Érzelmeink befagyasztása helyett...
Keressük Magunkban a változást...
Azt, ami mindig volt és mindig is lesz és azonosuljunk vele.
Ily módon könnyen elviselhetjük...
Sőt élvezhetjük is, hogy változnak az érzéseink.
