Boldog Névnapot...
Leborulunk előtted felkelő nap, most csak nekünk világítasz…
Vezessed nyilainkat, egyenesen napnyugatnak.
Tarisznyánkban kelet álma, Őseinknek minden vágya…
Elődeink rátaláltak, a rég elveszett hazára.
A csapáson szarvas táncolt, ágas-bogas agancsáról…
Rájuk nézett a hold, s útjukon ezer csillag pislákolt.
Ősanyánk megálmodta, sólyom vezet el nyugatra…
Hét törzs vágtat, hét határon átkeltek a nagy sziklákon.
Meredeken kapaszkodtak, a patáik szikrát szórtak…
Egyszer csak felértek a csúcsra, messze néztek napnyugatra.
Lent folyók és tavak, szelíd lankák, apró falvak…
Elővezették a lovat, fehér szőrén, Te ragyogsz nap.
Hozzá szólt a táltos, lovunk vére Néked áldoz…
Gyermekeid leborultak, fiaid vagyunk felkelő nap.
Engedj minket hazatérni, hosszú útról megpihenni…
Add vissza nekünk a földet, mi Őseinkké volt már régen.
Ne enged, hogy elherdálják, mi tiéd volt, másnak adjak…
Mi egyben volt ezer évig, semmi népek szétszaggassák.
Idegenek jönnek oda, hol őseink csontjai nyugszanak…
Hatalmadat odaadták a legocsmányabb magyarnak.
Idegenek koldusai lettünk, Vezéreink árulóink…
Eladták a szenvedésünk, feledtették anyanyelvünk.
Ki még boldogulni akarhat, tovább indult napnyugatnak…
Idegen zászlókat éltet, minden hősünk levitézlett.
Kelj fel nap, a fiaid szólnak, zavard el az árulókat…
Kapaszkodj vissza az égre, vess véget a szenvedésnek.
Hagyd, hogy szabadon szóljak…
Engedj még élni, a maradék Magyarnak.
€$@ß@
