2013. február 21., csütörtök

€$@ß@...

 
 








Miért gondoljátok még mindig…
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy…
 
Fenntartások nélkül engedjétek szerettetni magatokat..?
 
Bátorság..?
Majdhogynem hősiességként fogjátok fel..!
Az a baj…
 
A legtöbbetek, nem tud szeretetet adni…
 
S attól is fél…
Ne, hogy véletlenül szeretetet kapjon…
De mitől is féltek..?
Gyávaságból, hiúságból…
Esetleg a bukás félelmétől..?
Mi szégyenkezni való van azon, hogy…
 
Odaadjuk, vagy kiadjuk magunkat egymásnak..?

Vagy, hogy eláruljuk titkainkat..?
Azt a szomorú, emberi titkunkat…

Igen is szükségünk van gyengédségre…
Mert nem tudunk létezni nélküle.



                           €$@ß@

Mint én...


 
 
 
 
 
Ha kitör a vihar...
 
Mindenki a természete szerint cselekszik.
 
Fogalmazhatnám az alábbiakat, kicsit durvábban is...
De nem teszem...
Pedig számos rokon értelmű szavunk áll rendelkezésre...
Az alábbi emberi tulajdonságok jellemzésére...
 
Most még is, legyen elég csak ennyi...
 
Van, ki elnémul a félelemtől...
Van, ki menekül...
Van, ki elbújik... 
De mindig akad olyan...
 
Aki szárnyát kitárva, sasként szárnyal a szélben.
 
 
 
                                          €$@ß@