Minden morál, elvárás, szokás, illem, nevelés hamis...
Ha nem arra tanít, hogy a döntő pillanatokban...
Hallgass a saját szívedre...
A saját lelkiismereted hangjára...
Senki másra...
Mert lehet, akitől tanácsot vársz...
Aki jót akar...
Az sem tesz jót Neked...
Az utolsó pillanatban egyetlen tanácsadód marad...
A saját szíved...
Minden könyv, tanács, nevelés érvénytelen...
Csakis a szíved súgja...
Ha meghallod a hangját...
Mit is tegyél...
€$@ß@
Mint ahogy Te is...
Én is megcsodálom a természet milliónyi szépségét...
Egy naplementét...
Egy hullócsillagot...
De akár egy pillangó csodálatos szárnyát...
Amit viszont ő nem láthat...
Fogalma sincs róla...
Milyen csodálatosan is néz ki...
Mi emberek, mind így vagyunk ezzel...
Talán ezért is vágyunk annyira, egy igazi Társra...
Mert meg akarjuk mutatni Neki...
Mennyire gyönyörű is valójában...
€$@ß@
A Nő...
A szépség és az öröm forrása...
De ebből a forrásból fakad...
A gyötrelem és a szenvedés is...
S mi férfiak nem teszünk mást...
Egy életen keresztül keressük hozzá a kulcsot..
De, ha rá is találunk...
Sohasem tudhatjuk, mit is nyitunk ki vele...
A mennyország vagy a pokol kapuját.
€$@ß@
