2010. november 17., szerda

Aki az álmot jelenti Nekem...





Bizonytalanságban élni...
Annyit jelent...

Várni, hogy túlélem-e a túlélhetetlent.

A halál küszöbén állni...

Nem más, mint várni, hogy legyőzhetem-e a legyőzhetetlent.

Kétségek közt érezhetem magam...
Egy családi viszály, vagy egy baráti veszekedés miatt is.
Gyötrelmet okozhat még, egy ki nem derült vizsgaeredmény...

Ahogy, életem minden lépését kísérheti balszerencse.

De mindközül, a legnagyobb kétségbeesést...

A szerelmi vívódás okozza.

Várni, hogy döntés szülessen...
Úgy, hogy ne Nekem kelljen döntenem...

De az Én akaratom is érvényesüljön...

Várni, hogy életem további perceiben...

Elkerüljön a csalódottság, s bennem, se csalódjanak.

Várni azt, hogy valóra váltsa a valóra válthatatlannak hit álmom az...

Aki az álmot jelenti Nekem.

S, hogy miért és mire is várok ennyit az önpusztító bizonytalanságban..?

A Boldogságra.

                             €$@ß@


" V V V " Vágyaim Valósággá Válnak...





Valahol azt olvastam…

Túl szépek az álmaink ahhoz, hogy elrontsuk a valósággal..!

Elrontani..?
De mit..?
Nem elég valóságosan szép, hogy élünk..?

Reggelente úgy ébredünk, hogy egy gyönyörű nap elé nézünk…

Én mindig így ébredek.
Csak rajtunk múlik, hogy azzá váljon…
Vagy hagyjuk, hogy mások elrontsák.
Akár hogy is nézem…

Eddig még, egy kivételével, minden álmom valósággá vált…

Mert mik is az álmaink, talán nem a vágyaink..?
S ha az ember elég kitartó…

Akkor a vágyai valósággá válnak.

S Én úgy érzem, azaz egy, beteljesületlen álmom is hamarosan valósággá válik…

Minden álmomban jelen vagy…

Mindennél jobban szeretnék reggel úgy felébredni…
A kedvesem a szerelmem s nem nagyképűség azt leírnom…

Az Életem Értelme, reggelente ott ébredezik mellettem.

A legszebb álmom válna valóra, ha ez beteljesülne.
Sokan azt állítják nincsenek álmaik…
Nekem mindig vannak…

S igen is valóságosak…

Volt, hogy álmomban, azt álmodtam, hogy felébredtem…

S Te jöttél Felém…

Olyannyira valóságos álom volt…
Abban a pillanatban, még Én is elhittem…
Álmomban még a könnyeim is kijöttek a boldogságtól…

Mert igen is mernünk kell sokat álmodni…
Mernünk kell vágyaink skáláját kiszélesíteni…

Mert ha mind nem is teljesül…
Az még mindig sokkal több annál…
Mint akinek egyáltalán nincsenek álmai és vágyai…

Vagy fél sokat és nagyot álmodni.


                                              €$@ß@


Nagyon igaz ez a mondás...






Aki meg akar tenni valamit...
Talál rá módot.
Aki nem...
Az talál rá kifogást.


                                         €$@ß@

Aranyosak vagytok...





Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk majd…
Azaz ember is okozhat csalódást…

Akitől nem is vártuk volna.

Összetörik majd a szíved, talán többször is.
Napról-napra nehezebb lesz.
Te is összetöröd majd másokét…
Szóval, emlékezz majd rá…

Neked, milyen érzés volt..?

Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen…
Sőt, előfordulhat, hogy lesz köztük olyan…
Akibe szerelmes leszel.

S az Új szerelmed vádolod majd, a Régi hibái miatt.

Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik…
Elveszíthetsz majd valakit, aki közel állt hozzád.

Épp ezért készíts nagyon sok fényképet…

Nevess rengeteget és szeress úgy…
Mintha sosem bántottak volna.

Mert minden egyes perc, amit szomorúan töltesz…
Az lehetne hatvan másodperc boldogság is…

Ami, sosem tér majd vissza..!


                                     €$@ß@

Valami mást, valami szokatlant...




A csalódottság, olyannyira életed részévé vált...
Már szinte azt hitted, örökké tart.

Aztán egy augusztusi napon, egyszer csak éreztél valamit...

Valakiben, valami mást...
Valami szokatlant...

S abban a pillanatban rájöttél...

Vele...

Igen vele, pontosabban Velem...

Végre megint...

S  az óta is boldog vagy.

                                 €$@ß@