Valahol azt olvastam…
Túl szépek az álmaink ahhoz, hogy elrontsuk a valósággal..!
Elrontani..?
De mit..?
Nem elég valóságosan szép, hogy élünk..?
Reggelente úgy ébredünk, hogy egy gyönyörű nap elé nézünk…
Én mindig így ébredek.
Csak rajtunk múlik, hogy azzá váljon…
Vagy hagyjuk, hogy mások elrontsák.
Akár hogy is nézem…
Eddig még, egy kivételével, minden álmom valósággá vált…
Mert mik is az álmaink, talán nem a vágyaink..?
S ha az ember elég kitartó…
Akkor a vágyai valósággá válnak.
S Én úgy érzem, azaz egy, beteljesületlen álmom is hamarosan valósággá válik…
Minden álmomban jelen vagy…
Mindennél jobban szeretnék reggel úgy felébredni…
A kedvesem a szerelmem s nem nagyképűség azt leírnom…
Az Életem Értelme, reggelente ott ébredezik mellettem.
A legszebb álmom válna valóra, ha ez beteljesülne.
Sokan azt állítják nincsenek álmaik…
Nekem mindig vannak…
S igen is valóságosak…
Volt, hogy álmomban, azt álmodtam, hogy felébredtem…
S Te jöttél Felém…
Olyannyira valóságos álom volt…
Abban a pillanatban, még Én is elhittem…
Álmomban még a könnyeim is kijöttek a boldogságtól…
Mert igen is mernünk kell sokat álmodni…
Mernünk kell vágyaink skáláját kiszélesíteni…
Mert ha mind nem is teljesül…
Az még mindig sokkal több annál…
Mint akinek egyáltalán nincsenek álmai és vágyai…
Vagy fél sokat és nagyot álmodni.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése