Kimi Raikkönen

Kicsit más!

Az egész családom Ferrari Fan, volt, van, lesz.
A Száguldó Cirkusznak mindig is voltak és lesznek Legendái.
Mindig jön egy újabb rendkívüli képességekkel bíró versenyző, akiért rajongani lehet.
Aki képes leültetni és pár óra erejéig, lelkes szurkoló táborrá varázsolni egy családot.
Erre volt képes az utóbbi években Michael Schumacher,
Felipe Massa majd Kimi Raikkönen s talán jövöre Fernandó Alonso.
Azt nem mondom, hogy bárki képes tökéletesen egybeolvadni
 egy Ferrari-val, ezért is csak a legjobbaknak adatik meg ez a lehetőség.

De próbálkozni lehet!

Köszönjük neked Kimi az emlékezetes éveket,

az F1 visszavár...

Bölcsesség

Az az ember gazdag igazán, aki tudja,

hogy gondolatai teremtőerővel bírnak,

hogy amit érez, azt magához vonzza,

hogy amit képzel , azzá válik.

Az ég felé...

Azt mondod, tudod, ki vagy, számodra, 
az "Ismerd meg Önmagad" felszólítás immár múlt időt nyert.


Állítod, hogy éled a szabadságodat, jelened minden börtönének ajtaját kitártad, nincs függés az életedben.


Elhiszem, ha így van.
Elhiszem, hiszen ragyogsz.
Nincs Benned kétely.
Éled a szerelmet, minden létezőt félelem nélkül ölelsz, és ebben nincsenek kivételek.
Tükörképed őszinte mosollyal reagál Rád, hálát adsz minden reggel az Istennek azért, hogy Te magad is képviselheted a Szépséget ebben a világban.
Felvállaltan járod az Utadat, és nincs, aki kibillenthetne a jelenlegi állapotból.
Döntéseid szabadok, lépéseidet nem befolyásolja megfelelési kényszer, vagy kívülről befelé sugárzó ítélet.
Megingathatatlan bizonyossággal éled Önmagad, táncolsz extázis-örömben, haladsz harcos rendíthetetlenséggel, előre.
Félelem nélkül.
Kint és bent egyaránt hordozva a Teljességet, a Tudatosságot.
Terv szerint formálva mindennapjaidat.


Kívánom, hogy mindez igaz legyen.


De amíg nincs így, fogadd el, hogy Úton járó vagy, ahogyan mindenki más.
Vállald fel a küzdelmet, és ne add át magad egód hazugságainak.


Mert vannak fokozatok az elérés útján, olyanok is, amelyek égi-földi boldogságban tartanak hosszú időre.
De ez még nem AZ nincs okod megállni a fejlődésben, kényelmesen hátradőlve karosszékedben.
Az Igazi Megmérettetés csak az után jön, hogy elhitted, beérkeztél.
Mert ez az állapota nem más, mint felvillantása annak, ahová tartasz mézesmadzag, amely arra ösztönöz, hogy ne állj meg az Úton.
Csak épp az ego ezt hajlamos félreértelmezni, és legelfajzottabb esetben akár Mindenhatóvá emelni önmagát átmeneti sikere hatására. Holott a "készen-állás" egyetlen, stabil bizonyítéka: a


Rendíthetetlenség.


A Bizonyosság.


A kétely nélküli Szerelem.


Az Egység-tudata.


Minden, ami azelőtt van - csak lépegetés szellemi létránkon.
Szépséges lehetősége a fokozatos emelkedésnek, izgalmas kaland.

De nem maga az Önismeret.


Téveszme, hogy az Idevezető Út, kizárólag szépségekkel van kirakva.


Illúzió, hogy ha kérünk, megadatik, úgy, hogy közben nekünk nem kell érte tenni semmit.


Csak az ember kényelmes és inkább a magasba röppent egy imát, mintsem TEGYEN saját szabadságáért.


Pedig felvállalt küzdelem nélkül nincs siker.


A Szerelmet nem adják ingyen, a leggöröngyösebb, legfájdalmasabb, legkilátástalanabb Út, ami oda vezet.
Meg kell érte halni, ego-szinten.


A kérdés csak az, hogy mikor indulsz el rajta.
Mert az, hogy egyszer elindulsz - bizonyosság.
Enélkül ugyanis nincs esélyed a Hazatérésre.
Igaz Önvalódhoz.

A Hold szerelme...

Mikor elsuhanni látod

Éjjel az árnyakat.

Ha nem veti meg senki más

Aznap az ágyadat.

Csak halkan szól a dal

Senkit nem zavar.

Ha úgy érzed repülni kéne

Vedd fel a szárnyakat.

Ha azt gondolod, maradni kell,

Felejtsd el a vágyakat.

Csak a hajnal látja már,

Hogy visszafordultál.

Csak a hajnal hallja meg

Kopogó léptedet.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

Ha nem hagy nyugton a gondolat,

Hogy újra egyedül vagy.

Ha sötétnek látod a fényeket,

És furcsának a hangokat.

Csak benned szól egy hang,

Amit senki más nem hall,

Csak benned él egy kép,

Mire emlékezel még.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

NoComment!

Szerettem őt.

Ezért menni hagytam a maga útján...

A vérnél ősibb kötéssel tartozik hozzám,

de még néhány fordulót meg kell tennie a nagy spirál körtáncban, hogy szorosan együtt haladhassunk.

NoComment!

A zene a jókedv kísérője, a fájdalom orvossága.

Csodálatos világ

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.

És hiába kérnéd mást nem adhatok.

Jöhet egy másik ki többet ígér.

Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.

Ígérd, hogy más lesz az életünk.

Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.

A cél a győzelem az mindent szentesít,

ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.

A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.

Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek.

Nem tudok járni a rossz felett.

Ígérd, hogy más lesz az életünk.

Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.

A Föld forog velünk a Nap körül tovább.

Itt élünk kedvesem ez itt a mennyország.

Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.

Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.

Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.

Sötétben élek a fényről álmodom.

Honnan jöttem, hová megyek

Ha tudnám a választ elmondanám neked.

Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .

Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát

Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,

semmit se hall semmit se lát.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.

A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.

Rebben a függöny

Rebben a függöny, pislákol a fény,

halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.

Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,

ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.

Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,

simogató kezed kis domboknak kedvez,

barangol lélegzetállító tájakon,

megállítani nem lehet, de nem is akarom.

Ajkad becézi minden porcikám,

így bódult mámort borítasz rám,

összefonódik valóság és képzelet,

szemedből szikrázik felém a szeretet.

Válaszolok rá puha csókkal,

kényeztetlek én is, édes szókkal,

neved suttogom gyönyörben fürödve,

ne engedj el, maradj itt örökre!

Két karom közt legyen édes az élet,

szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged

Igazi volt

Ne kérdezd, hol van az őrült vágy, - néha eltűnik.

S ha folyton nő csak a távolság, van, hogy megszűnik.

Ha elhagysz elhagy a boldogság, de én jól tudom,

Jöhetnek szép napok újból ránk. S addig álmodom...

Mert valamikor - tudom - eljössz értem,

S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.

Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, és elsodort.

Valamikor újra eljössz értem,

S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.

Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, s elsodort.

Ne mondd, hogy pár nap és jön majd más, aki jobb nekem.

Nem ér el sokszor az életben igaz érzelem.

Hiányzol majd, amíg távol jársz, amíg máshol élsz.

De úgyis érzem, hogy lesz egy perc, mikor visszatérsz.