A Hold szerelme...

Mikor elsuhanni látod

Éjjel az árnyakat.

Ha nem veti meg senki más

Aznap az ágyadat.

Csak halkan szól a dal

Senkit nem zavar.

Ha úgy érzed repülni kéne

Vedd fel a szárnyakat.

Ha azt gondolod, maradni kell,

Felejtsd el a vágyakat.

Csak a hajnal látja már,

Hogy visszafordultál.

Csak a hajnal hallja meg

Kopogó léptedet.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

Ha nem hagy nyugton a gondolat,

Hogy újra egyedül vagy.

Ha sötétnek látod a fényeket,

És furcsának a hangokat.

Csak benned szól egy hang,

Amit senki más nem hall,

Csak benned él egy kép,

Mire emlékezel még.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.