Azt mondod, tudod, ki vagy, számodra,
az "Ismerd meg Önmagad" felszólítás immár múlt időt nyert.
Állítod, hogy éled a szabadságodat, jelened minden börtönének ajtaját kitártad, nincs függés az életedben.
Elhiszem, ha így van.
Elhiszem, hiszen ragyogsz.
Nincs Benned kétely.
Éled a szerelmet, minden létezőt félelem nélkül ölelsz, és ebben nincsenek kivételek.
Tükörképed őszinte mosollyal reagál Rád, hálát adsz minden reggel az Istennek azért, hogy Te magad is képviselheted a Szépséget ebben a világban.
Felvállaltan járod az Utadat, és nincs, aki kibillenthetne a jelenlegi állapotból.
Döntéseid szabadok, lépéseidet nem befolyásolja megfelelési kényszer, vagy kívülről befelé sugárzó ítélet.
Megingathatatlan bizonyossággal éled Önmagad, táncolsz extázis-örömben, haladsz harcos rendíthetetlenséggel, előre.
Félelem nélkül.
Kint és bent egyaránt hordozva a Teljességet, a Tudatosságot.
Terv szerint formálva mindennapjaidat.
Kívánom, hogy mindez igaz legyen.
De amíg nincs így, fogadd el, hogy Úton járó vagy, ahogyan mindenki más.
Vállald fel a küzdelmet, és ne add át magad egód hazugságainak.
Mert vannak fokozatok az elérés útján, olyanok is, amelyek égi-földi boldogságban tartanak hosszú időre.
De ez még nem AZ nincs okod megállni a fejlődésben, kényelmesen hátradőlve karosszékedben.
Az Igazi Megmérettetés csak az után jön, hogy elhitted, beérkeztél.
Mert ez az állapota nem más, mint felvillantása annak, ahová tartasz mézesmadzag, amely arra ösztönöz, hogy ne állj meg az Úton.
Csak épp az ego ezt hajlamos félreértelmezni, és legelfajzottabb esetben akár Mindenhatóvá emelni önmagát átmeneti sikere hatására. Holott a "készen-állás" egyetlen, stabil bizonyítéka: a
Rendíthetetlenség.
A Bizonyosság.
A kétely nélküli Szerelem.
Az Egység-tudata.
Minden, ami azelőtt van - csak lépegetés szellemi létránkon.
Szépséges lehetősége a fokozatos emelkedésnek, izgalmas kaland.
De nem maga az Önismeret.
Téveszme, hogy az Idevezető Út, kizárólag szépségekkel van kirakva.
Illúzió, hogy ha kérünk, megadatik, úgy, hogy közben nekünk nem kell érte tenni semmit.
Csak az ember kényelmes és inkább a magasba röppent egy imát, mintsem TEGYEN saját szabadságáért.
Pedig felvállalt küzdelem nélkül nincs siker.
A Szerelmet nem adják ingyen, a leggöröngyösebb, legfájdalmasabb, legkilátástalanabb Út, ami oda vezet.
Meg kell érte halni, ego-szinten.
A kérdés csak az, hogy mikor indulsz el rajta.
Mert az, hogy egyszer elindulsz - bizonyosság.
Enélkül ugyanis nincs esélyed a Hazatérésre.
Igaz Önvalódhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése