Hihetetlen sok dolog vesz minket körül…
Magyarázhatók és megmagyarázhatatlanok.
De az utóbbi közt vagy között, vannak olyanok…
Amire felesleges is keresnünk a választ.
Egyszerűen csak vannak.
Nem tudni, hogy s miért keletkeztek.
De attól, még vannak.
Van, ami a szemünknek is láthatatlan…
S ha nem lenne...
Nagyon is éreznénk a hiányát.
Tudod Kedvesem…
Ilyen a köztünk levő kapocs is.
Akár egy fogaskerék egy régi órában.
Igaz, működik nélküle is az óra, de nem igazán jól.
Vagy, legyen az amivel indul minden egyes napunk…
Kávé…
Meginnád cukor nélkül..?
Azt mondják, úgy is iható…
De cukorral finomabb.
Mindentől függetlenül, vagy ezt a kis okfejtést összegezve.
Ha Én óra lennék…
Csak is azaz óra szeretnék lenni…
Amelyben Te vagy a fogaskerék.
Ha pedig kávé…
Csak is az…
Amelyben, Te cukorrá válva édesíted meg a létemet.
S hogy miért ülök még mindig a gép előtt…
Ahelyett, hogy Melletted pihennék…
Hozzád simulva édesen..?
Csak úgy...
Mert ezt is meg kellett osztanom Veled…
Veled, akit szeretlek.
€$@ß@
