Tudod Kedvesem...

Tudod Kedvesem...

Néha úgy érzem...

Anyanyelvemmel, oly áldást kaptam...

Amelyet talán fel sem fogtam még egészen...
Ne vádolj elfogultsággal, kérlek...
De a magyar nyelv, olyan szóképek bölcsője...
Amelyben soha nem látott...
Csupán, megálmodott gondolatok öltenek testet.
Oly hangzással szólhatok Hozzád...

Félő, szerelmes vallomásaimat, olyan színbe öltöztetem...

Amilyenben éppen érzésem született.
Ha elrabol a rettegés, mély hangok erdejébe taszít...
Sötétlő alakokat ölt, minden gondolat...
S összecsendülésük dallama, csupán áhított..
Légbeszállt vágy marad…

S mikor, meg kívánlak érinteni...

Nemzetem dallamos kifejezéscsokrával...

Szárnyra kél bennem, minden kimondatlan vágy...

S pironkodás nélkül búvik elő az éltető metafora...
A hétköznapi értelemtől elrugaszkodó...
Ám mégis varázsos hasonlat…
A szavak megsegítenek...
Ha előtted szemlesütve, félve megállok...

S többet akarnék mondani, mint pusztán a szerelem szavát…

Mert alakodat simítva...
Szinte látomássá válik előttem a sok szebbnél szebb gondolat...
Szemeidről élet-szín gyöngy gurul lábam elé...
Mosolyoddal tömlöcébe zárod a kétkedő gondolatokat…
S talán a legszebb mindebben...
Nem is saját vágyképeim magyarságba zárása...

Hanem a lélek másik oldalának hasonló kivirágzása.

Mikor ugyanezen gondolat szökken szárba mélyed ősi zugában…

Csokrában szálai vagyunk pár magyar szavú képnek…


 

                                                          €$@ß@

 

 

A legjobb dolog az életben...

Érezni, élvezni és élni az adott pillanatot...

Nagyjából ennyi a boldogság receptje.
Nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló...
Elég egy jó könyv, egy idegen önfeledt mosolya...
Vagy meghallani a rádióban a kedvenc dalodat.

                                   €$@ß@

A legjobb dolog...

Ne erőltess semmit...

Mert a legjobb dolgok akkor történnek...

Amikor legkevésbé számítasz rá.

                                                €$@ß@

Szeresd a Nőt...

Csillogó szemében meglátod magad...
Vele élsz, és vele oltod vágyadat.

Tudod-e olyankor kit figyelsz vakon?
A Nőt!... Szeresd őt nagyon, de nagyon.

Jól nézd a Nőt!... Ő lehet csak gyom...
De ezen a napon szeresd nagyon.

S, ha holnapra el is múlik az alázat...
Ma még maradjon a vad káprázat.

Egy napig hadd lehessen páva...
Melletted, soha ne legyen árva.

Legyen pacsirta, hadd énekeljen...
Szomorúnak lenni neki sose kelljen.

Érezze magát Hamupipőkének...
Add föl a cipőjét szegénynek.

Holnapra a lencsét válogatja...
És csókjait neked osztogatja.

Csak egy napon hadd menjen a bálba...
Egy gyönyörűséges szép álomruhába.

Érezze magát veled, hercegi párként...
Ha eddig volt neked, ezután is lesz még.

Szeresd a Nőt!... Soha ne feledd...
Néha-néha, ha kell, öledbe vedd.

Szeresd őt!... Hisz csak érted van...
Nőnek köszönheted, hogy élted van.

            €$@ß@

Mire vágyik a férfi...?

A férfi, nőre vágyik.

A férfk azt szeretné, ha folyamatosan érezhetné...
Szükség van rá.
Ha azt tapasztalja...

A társa bízik benne, és méltányolja az igyekezetét...

Amely arra irányul, hogy a párja kívánságait teljesítse...
Egyre erősebb lesz...
Többet tud a másiknak nyújtani.
A férfit úgy lehet ösztönözni...

Ha társa elismeri az erőfeszítéseit.

Aférfi megoldásokat akar.
Azért akar megoldásokat...
Mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértését.
Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát...
Akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezik a hozzáértését...

Társa nem tiszteli eléggé.

Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.
A férfi, ha zaklatott, akkor egyedül akarnak lenni.
Visszavonul, magába fordul...
A gondjai megoldására koncentrál.
A problémákat osztályozza súlyosságuk és sürgősségük szerint.
A megoldás sorrendje...
Először a legsúlyosabb...
Vagy legsürgősebb problémával foglalkozni.
A férfi nyerni akar, mégpedig nem csak simán nyerni...

Hanem azt is akarja, hogy a másik veszítsen.

Nézzük például a teniszt.
Ha egy férfi meccset játszik...
Nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen.
Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét...
Bravúros labdapörgetéssel, ütésekkel igyekszik bizonyítani.
Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít...
Mint a saját nyereségét.
Akkor teljes a győzelem érzése...
Ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni.
Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik...
Akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb...

Elérhetetlenebb lesz a társa számára.

Kapcsolataiból távolodik.
Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele...
Úgy tűnik, mintha alig lenne jelen.
Természetesen azért nem figyel társára...
Mert a problémáján rágódik, megoldást keres.
Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni...
Míg megoldja a problémát...
Mert utána megújult érdeklődéssel...

Nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.

Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt...
A megoldást a problémájára?
Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat.
Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos...

Nem beszélget az őt nyomasztó gondokról.

Kicsit felejtenie kell...
Hogy a kikapcsolódás után...
Újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.
Óriási hibát követ el az a nő...
Aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit.
Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége...

Mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.

Még nagyobb melléfogás...
Ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni.
A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára.
Azt jelenti neki...

Nem bízik benne annyira sem...

Hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is.
Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul...
Ezt a férfi súlyos kritikának értékeli.
A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli...
A férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az...

Hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér.

Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa...
El tudja érni a céljait.
Gyakran tapasztalható...
Az apró kudarcok jobban bántják...
Mint a súlyosabbak.
Néha a férfi azt kifogásolja...
Hogy szívesen segítene a párjának...
De nem tudja, mikor tesz jót...

Mikor vár a nő valódi segítséget...

Mikor panaszkodik csak úgy…
Csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját...
Amit úgy neveznek...

Egyenesen segítséget kérni.

Ez így hangzik...
Légy szíves tedd meg ezt és ezt.
Vagy...
Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem.
A férfi a segítségkérés ezen eseteiben hálás...

Mert nem kell találgatnia, mit is akarhat valójában a társa.

Amikor egy férfinak problémája támad...
Feltámad benne egy ősi ösztön...
Amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja...
Az embernek vészhelyzetben...

Először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.

Érdekes megfigyelés...
Amikor a repülőgépen a kapitány bemondja...
Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot.

A férfi gondolkodás nélkül felteszi magára...

Majd a társaságában lévő másik személyek segítségére siet.
A hölgyek ugyanerre a felszólításra...
Először...
A társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot... 
S csak utána magukra.

Azt gondolnánk, hogy ez a férfitől önzés...

Pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás.
Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot...
Akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban.
Ha azonban először a többiekkel törődik...
Elveszítheti az eszméletét, és akkor a helyett...
Hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre.

Ha egy párkapcsolat boldogtalan...

Egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért.
Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset.
A végső tanulság az...

Hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni.

Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.

                                                     €$@ß@

Bizalom...

Honnan ered?

Megtartható?

Meddig tart?

Elveszíthető?

Visszaadható?

Visszakapható?

Visszaszerezhető?

Sok-sok kérdés egy szóról...

Egy szóval, érzéssel összefüggésben.

Egy kapcsolatban alap.
Bármilyen kapcsolatban.
Azt mondják...
Még kicsi gyermek korunkban alakul ki...
Az "ős-bizalom", ami minden bizalom alapja.
Ha akkor nem sikerült...

Később pótolhatatlan.

Mi is ez?
Érzés?
Gondolat?
Viselkedésmód?
Életszemlélet?

Talán mind együtt.

Finom, törékeny, mint egy értékes porcelán.
Ha eltörik, már nem lesz ugyan az.
De vajon minden emberrel együtt kapunk egy új porcelánt?
Vagy ha egyszer eltörött...
Akkor már soha, senkiben nem tudunk megbízni?

Akarok bízni, de, jaj, mennyire.

Csakhogy életem során...
Bizony többször eltörött már az a bizonyos porcelán...
Lehet-e akarattal?
Vagy mondjak le mindörökre erről az érzésről?
Amit annyira nagyon szeretnék érezni?

Merthogy enélkül a szeretet, szerelem nem is igazi.

Nem áramlik.
Talán az a cél, hogy egyben legyen az a porcelán.
Bármi áron, még ha ragasztva is.

Hiszen emberek vagyunk, tévedünk, botlunk...

Demindig felállunk és újra kezdjük.
Mert akarjuk.

Mert akarjuk, hogy megbízzanak bennünk...

Hogy meg tudjunk bízni másokban.
Az a porcelán a miénk.

Akkor is ha ütött-kopott, itt-ott ragasztott.

Szeretjük.

Szeretjük benne magunkat és másokat.

Igen, talán ez a végső cél.

                                       €$@ß@

Téged kerestelek...

Téged kerestelek, mint aranyásók a telért...
Egybefonódásunk minden boldogsággal felért.

Azóta nyugodt minden éjjelem és nappalom...
Főleg mikor gyönyörű hangodat hallhatom.

Rád találtam, és elengedni már nem akarlak...
Ha éjjelente fáznál, karommal betakarlak.

Ha valamid fáj, szerelmemmel meggyógyítalak...
Ha nem hiszel bennem eléggé, meghódítalak.

Velem vagy, és a szerelem tüze lángol bennem...
Melletted nyugalomra találhat vándor lelkem.

Velem élve talán minden álmod teljesülhet..
Bízzál, higgyél bennem, és életünk remekül megy.

Felfedezzük az élet minden apró részletét...
Kiaknázzuk minden örömet rejtő készletét.

Ha életünk boldogság, akkor is fogd a kezem...
Ha rossz idők járnak ránk, akkor is maradj velem.

                                         €$@ß@