Fiatal korban senki nem gondol az öregségre.
Majd ahogy telnek-múlnak az évek...
Ráeszmélünk, hogy nem vagyunk már fiatalok.
Minden valószínűség szerint, tisztában vagyunk azzal...
A szerelmeskedés, az élet fontos része...
Amelytől nehezen lehet megválni...
S egyáltalán nem örülnénk neki, ha kimaradna életünkből.
A kiegyensúlyozott szexualitás teremthet...
Olyan bensőséges intimitást...
Amelyre az egész élet során szükség van.
Kétségtelen tény, az idő előre haladtával...
Egyre többet kell tenni ahhoz...
Hogy a nemi élet teljes legyen.
A csodálatos szexuális élményekhez...
Egyre nagyobb szükség lesz találékonyságra...
Kreativitásra, alkalmazkodásra, képzelőerőre.
A változatosság gyönyörködtet, tartja a latin mondás.
A nap nem változik, az óra nem változik...
A helyzet nem változik, a pozitúra nem változik...
Az időtartam nem változik, sorolhatnám.
Így még egy tizennyolc éves is elveszítené libidóját.
Pedig a változatos szexnek kifogyhatatlan a tárháza.
Sokszor elég egy szép virágcsokor...
Vagy egy finom bor felnyitása egy szürke délutánon...
Akár egy közös habfürdőzés, vagy egy gyertyafényes vacsora...
Máris magasba szökhetnek a szerelem hullámai.
Ha meleg olajjal gyengéden végigmasszírozzuk párunkat...
A hatás nem marad el...
Mert szinte biztos, hogy orgazmussal fejezzük be.
A tükör előtti szeretkezés...
Még duzzadtabbá teszi a férfiasságot...
Így a szex érzékisége magasba szökken.
A mell hosszú simogatása...
Az mellbimbókra adott csókok és lágy nyalogatás...
Forró ölelést és óriási orgazmust eredményez...
Mindkét fél számára.
Volt bánat, volt élet, valami felfénylett...
Volt hited, volt remény, simogató költemény.
Megtorpantál, néha kétségbe esve körbe néztél...
Egyedül voltál, akkor is ha melletted álltak...
Talán nem is kerestek, csak azért nem találtak.
Most is rejtőzöl, csak Én látlak igazán...
Hallom, ahogy suttogod...
Ne add fel... Várj reám...
Még egy érintés kell, még egy ölelés talán...
Most, életed múlik el, egy kialudt érzés parazsán.
Tudod, egy pillanat az egész...
Tudod, nincs könnyű és nehéz...
Tudod, ami lángra kap elég...
Tudod, fájdalom jár az életért...
De csak tűzben élni érdemes, csak izzani egyre...
Nem várni semmi, szánalmas ostoba kegyre.
Csak büszkén felemelt fejjel...
Nem kell hírnév, pénz vagy rendjel.
Mit ér, hogy ember vagy?
Mit ér, hogy élsz?
Ha nem adtál mindent oda, ha még most is félsz.
Bátran légy áldozat, önmagadé talán...
Hiszen aki keres, változásra talál.
Bátran nézz magadba, égj semmivé ha kell...
Az új élethez, Én is tudom, Te is tudod, fájdalom vezet el...
A szerelem nem a másik emberben van...
Hanem bennünk.
Mi ébresztjük föl magunkban.
De ahhoz, hogy fölébreszthessük...
Szükségünk van a másikra.
€$@ß@
Csendben valami lopakodik...
Settenkedve felém árnyékként közeledik.
Egyetlen józan percem is magával viszi...
Testem édes méreggel fertőzi.
Józanság eltiprója, mézes mámor...
Csak szíved hallanám, s ne lennél oly távol.
Ajkaid had érezzem éhes ajkamon...
Kívánlak... Had suttogjam szerelmi ágyunkon.
Vágyam, éhes testem minden részét bejárja...
Mint édes méreg, kering testembe zárva.
Ereim duzzadva nyitnak neki utat...
Ez a vágy, mely éhesen feléd hajt.
S józan ész? Ugyan, az elvész a kéjes pillanatban...
Csak a heves szívverés, kéj s sóhaj keveredik e mámorba.
S hogy mi a receptje ennek az édes méregnek?
Pillantás, érintés, csók, szerelmem...
TE vagy a receptje!
Majd egyszer, szavak nélkül...
Ha a pillantásaink zenélnek...
Ha a kezeink beszélnek...
Ha a ajkunk csók tüzének örömétől dalol...
Ha ódává nemesülnek a simogatásunk...
Testünk határa egymáshoz simul...
Vágyunk ritmusa vérünkben dobol...
Valahol, bárhol, egyszer...
Szavak nélkül, valamikor...
Megint választás...
Megint esős, rossz idő, szürkeség.
Fázom, kívül belül.
Nem bírom az emberi butaságot, az üres szócséplést.
El tudnék menekülni világgá...
Csak, hogy ne kelljen tovább hallgatnom.
De nem lehet.
Maradni kell, csinálni tovább azt...
Ami itt, ebben a földi világban adatott...
Ami, nekem lett kiszabva...
Talán, büntetésnek...?
Felelős vagyok tetteimért.
Elég egy kis tévedés, és máris elronthatom a dolgokat...
Ezért meg kell próbálni tökéletesnek lenni.
De lehet valaki tökéletes?
Nyilvánvalóan nem, mindig követünk el hibákat.
A kis hibák összeadódnak, és elindíthatok egy olyan folyamatot...
Amiről sokan azt gondolják, megállíthatatlan...
Én tudom, mindig vissza lehet kapaszkodni.
Vissza lehet fordítani a folyamatokat pozitív irányba.
Soha nincs olyan, hogy túl késő.
Mindig van remény.
A szerelem mindig MOST történik.
A szerelmesek csak a jelenben élnek, csillog a szemük...
Nem gondolnak a múltra vagy a jövőre...
Arra, hogy ezt miért csinálom, mi ebből a hasznom...
Mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát...
S nem csak lát, hanem meglát...
