Volt bánat, volt élet, valami felfénylett...
Volt hited, volt remény, simogató költemény.
Megtorpantál, néha kétségbe esve körbe néztél...
Egyedül voltál, akkor is ha melletted álltak...
Talán nem is kerestek, csak azért nem találtak.
Most is rejtőzöl, csak Én látlak igazán...
Hallom, ahogy suttogod...
Ne add fel... Várj reám...
Még egy érintés kell, még egy ölelés talán...
Most, életed múlik el, egy kialudt érzés parazsán.
Tudod, egy pillanat az egész...
Tudod, nincs könnyű és nehéz...
Tudod, ami lángra kap elég...
Tudod, fájdalom jár az életért...
De csak tűzben élni érdemes, csak izzani egyre...
Nem várni semmi, szánalmas ostoba kegyre.
Csak büszkén felemelt fejjel...
Nem kell hírnév, pénz vagy rendjel.
Mit ér, hogy ember vagy?
Mit ér, hogy élsz?
Ha nem adtál mindent oda, ha még most is félsz.
Bátran légy áldozat, önmagadé talán...
Hiszen aki keres, változásra talál.
Bátran nézz magadba, égj semmivé ha kell...
Az új élethez, Én is tudom, Te is tudod, fájdalom vezet el...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése