Vagy ellenállsz, vagy pedig menekülsz…
Míg meg nem szólal benned kényszerítő erőként…
Az igény a változtatásra.
A szembenézést felvállalni a legkomolyabb kihívás…
Így aztán érthető…
Hogy először az egérút lehetőségeit járod körbe…
S csak utána mondasz igent az igazi munkára.
Az erőpróba elől bujkálva, saját vakságodba zárod magad.
Otthonkeresés helyett…
A család tömör, szilárdnak hitt illúziójába temetkezel…
S ezzel öntudatlanul is nemet mondasz az életre.
Addig nem ismered fel életed legszebb napját...
Amíg benne nem vagy.
Nyakig.
A napot, amikor elkötelezed magad...
Valaki, vagy valami mellett.
A napot, amikor összetörik a szíved.
A napot, amikor lelki társra lelsz.
A napot, amikor rájössz, hogy nincs elég időd.
S, hogy örökké akarsz élni.
Ezek a legnagyobb napok.
A tökéletesek.
Soha ne kérj olyat, mit szívemből nem tennék...
Soha ne mondd, hogy bolondság az emlék.
Soha ne titkold, akkor sem, ha Őrült a Vágyad...
De mondd meg Nekem, ha nincs már helyem Nálad.
A holdfény megsimogat, ébren is álmodom...
Virágok illatoznak, szobánkban száz csokor.
Sárga gyertyák festik arcunkat, ha két szemedbe nézek...
De kezed most nem érem el, lehet, hogy az élet téved.
Mert nem vagy itt, és csak egy verssel üzenek...
Várlak új világ, gyújtson e hajnal tüzeket.
Hogy legyünk együtt, s ne kelljen számolni a perceket...
Mert csak az idő múlik el, de semmi más Teveled.
Soha ne félj, de szárnyalj és égj velem...
Legyen a miénk a szavakon túl az érzelem.
Soha ne titkold, akkor sem, ha őrült a vágyad...
De mondd meg Nekem, ha nincs már helyem Nálad.
Csillagokkal táncolunk, szívem felhők közt szárnyal...
De eltévedni nem lehet, mellettem a Társsal.
Ki nem csak álom, de álmodozni oly jó vele...
S gyönyörűség, ha holdfény helyett simít keze.
Vándorok vagyunk, magányos, békés harcosok...
Egymásra nézve látjuk... A Teremtő szépet alkotott.
Egy csodát nekem, egy csodát neked, mindent nekünk...
S a mindenség útjain egy ölelésben eggyé leszünk.
Soha ne félj, egymást úgyis megtaláljuk...
Akiknek van, valóra válhat minden álmuk.
S ha találkozunk, ne titkold, ha őrült a vágyad...
Csak éreztesd, hogy van még helyem Nálad.
Hallgatni szeretnélek...
A szíved, a lélegzeted...
Téged.
Csak fogni a kezed és fejem válladra hajtva, örülni csendben.
Megfejteni tenyeredben múltad és jövőd titkait...
Írva volt-e jöttem, vagy csak idefújt a szél.
Rásimítni saját sorsom vonalas útvesztőit...
Hátha összeillik éppen.
Nem kérdezni, nem felelni, csak fogni a kezed...
S hallgatni, hallgatni szépen, csendben.
Hadd legyek édes könny, szemlátomás, csodás varázs...
Hanyatló Én, ki messze Tőled mégis oly közel...
Szemedben gyúló fény, szívemhez ér.
S Te csodás és való, életem szép reménye...
Engedd, hogy álmodjam arcod...
Lelkeddel vívott égi harcot...
Csendes jó éjszakát, gyermeteg kacajt és sírást...
Szívemben álmatag tompa bírást.
Engedd, hogy életed és csended legyek...
Hallgatag mély türelem, ki ért...
Szerelmes szenvedő, ki indul és érkezik...
Ki karjaidba hull, s szíveddel könnyezik...
Én legyek a vigasz s Te a minden...
Élet, elfelejtett reményeinkben.
Néha felhalmoztam, vágyból tornyokat...
Mégis úgy éreztem, semmim sem maradt.
Miért gyarló hát az ember, miért nem elég a jó...
Miből bármennyi, ingyen adható.
Néha megcsodáltam, hamis dolgokat...
Pedig tudtam jól, hogy mindegyik becsap.
Jobb volt felismerni olykor, mit a jövő nekem szánt...
Csöndben elfogadni, minden pillanatát.
Tudom, elhibáztam néha dolgokat...
Sokszor az összes baj, magával ragadt.
Olyan tétova az ember, sosem hisz el semmi mást...
Csak a szemnek szóló, hazug látomást.
Ha megbántottak félreálltam, elfogadtam Én...
Hogy a sorsom, néha nehéz utat mért.
S nem zavart, ha megvágtak, ahol nem látható...
Mert minden seb, gyógyítható.
Szeretem az élet, minden dallamát...
Szeretem az erdő, hűvös illatát.
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó...
S szeretlek Téged, ahogy az el nem mondható.
Azon az augusztusi délután...
Kivonult belőlünk, minden szemérem.
Félhomályba burkolózva...
Engedtük, hogy lelkünk ártatlanul bolyongjon...
Egymásért lüktető testünk rejtekében.
Majd csendes zihálással...
Örökre beavatkoztunk Egymás Életébe.
